Keresztes Csaba: Kutatási lehetőségek és kutatási esetek az Új Magyar Központi Levéltárban 1970 és 1979 között. Levéltári Szemle, 66. (2016) 4. 67-85.
Kutatási lehetőségek és kutatási esetek az Új Magyar Központi Levéltárban... 71 A szervek többnyire nem indokolták meg a kutatás elutasítását.20 Pontatlanul megadott kutatási kérelmekre többnyire elutasító választ adtak, vagy pontosítást kértek. Teljes elutasítás esetén – vagyis „hozzájárulás hiányában” – a levéltár nem engedélyezte a kutatást. 21 Esetleges részleges elutasítás esetén gyakran a levéltár sem tudott a témára vonatkozó iratot rendelkezésre bocsátani, ezért a kutatást egyáltalán nem engedélyezte.22 Az elutasítás indoka természetesen az említett „anyaghiány” volt. Releváns iratanyag, többnyire regisztratúra jellegű fond nem léte esetén a kutatási kérelmet szintén elutasították. A „nem zárolt”, nyíltan megismerhető anyagok kutatása esetén a levéltár – saját hatáskörben – szinte minden esetben megadta az engedélyeket. A „fondképző” megbízásából érkezők kutatása elé szintén nem gördült akadály. Megjegyzésre érdemes, hogy bizonyos esetekben a kutató (egyedi jellegű) kutatási témájára az illetékes levéltáros folytatott keresést. 23 A kérelmeken túlmenően a levéltár megbízólevelek meglétét is minden esetben elvárta. Ezt követően az is gyakorlattá vált, hogy a kutatók már a megyei vagy városi pártszervezet támogató levelével érkeztek. 24 A kutatást kezdeményezőkkel végül hivatalos levélben közölték a végeredményt. Pozitív válasz esetén a kutatóterem nyitvatartási idejét szinte minden esetben közölték a válaszlevelekben. A vonatkozó ügyiratok áttanulmányozása során megállapítható volt, hogy kb. 1977-től szinte minden esetben megadták az engedélyt a felsőbb hatóságok. Az ÚMKL munkatársai 1970 júniusában új nyilvántartást nyitottak a kutatási engedélyekhez: az engedélyeket egyszerű sorszámokkal, egy külön erre a célra nyitott iktatókönyvben vezették. Ebben a szokásos személyi adatokon kívül bejegyezték a kutatás tárgyát, az esetleges megbízó szervet, és külön rovata volt a kutatást engedélyező Különleges engedélynek is. (A „Megjegyzés” rovatba került a levéltár vonatkozó ügyiratának a száma.) Emellett a kutatási- és a kutatótermi szabályok elfogadását egy erre rendszeresített formanyomtatványon rögzítették, amire rávezették a kutatási engedély sorszámát is, valamint ehhez csatolták a megbízó- és a támogató leveleket is. Az így keletkezett nyomtatványokat évenként egymástól elkülönülő dossziékba helyezték.25 A helyszínre érkező kutatókkal az ÚMKL külön „Kutatási kérelem” formanyomtatványt is kitöltetett, kutatói nyilatkozattal, az engedélyezés bejegyzéseinek rubrikáival, stb. A kutatást kérelmező levelet több esetben „lecsatolták” a kutatási engedélyhez, és ezt külön ügyszámokon tartották nyilván.26 1970-ben két külföldi, valamint tizenkilenc belföldi kutató kapott kutatási engedélyt (egy részük június előttről folytatta a munkáját). A kutatási engedélyek és ezzel a kutatók száma a következő évben emelkedett, de 20 Az indokolással ellátott elutasításokból az utolsó fejezetbe válogattam össze a legjellemzőbb eseteket. 21 A keletkeztető szervek további feltételeire nézve lásd a következő fejezetet. 22 Pl. MNL OL XXXIV–1–a–82. tétel–755–1977. 23 MNL OL XXXIV–1–a–82. tétel–184–1977. 24 Ez utóbbira példa: MNL OL XXXIV–1–a–82. tétel–1243–1974. – Az is előfordult, hogy a főigazgató engedélyezte a megbízólevél nélküli szabad kutatást. 25 XXXIV–1–j–sz. n.–1970–1980. (26. doboz.) 26 MNL OL XXXIV–1–a–82. tétel–573–1974.
