Keresztes Csaba: Kutatási lehetőségek és kutatási esetek az Új Magyar Központi Levéltárban 1970 és 1979 között. Levéltári Szemle, 66. (2016) 4. 67-85.

Kutatási lehetőségek és kutatási esetek az Új Magyar Központi Levéltárban... 83 válaszlevelében egyszerűen kijelentette, hogy a „fennálló rendelkezések (Levéltárak Ügyviteli Szabályzata) értelmében” nincs lehetőség a téma kutatására. A levéltárosi segítségnyújtás esetei Végül az akkori kollégák tájékoztatással, segítségnyújtással kapcsolatos eseteiből is található volt néhány eset, melyekből a jelenkor levéltárosai is tanulhatnak. Az iratok, politikai okokból történő letagadását – természetesen – nem foglalták írásba, arra utalások sincsenek. A veszélytelennek ítélt kutatások többségét azonban elősegítették, és a korabeli levéltárosok mindent megtettek a pontos és szakszerű tájékoztatás érdekében. Erre számtalan korabeli ügyiratban leírtakat lehetne példának hozni, de a mai levéltári közvélemény – remélhetőleg – pontosan ismeri az összképet.88 Akadtak azonban eltérő esetek is. Különleges probléma adódott akkor, amikor egy, a levéltár munkatársai által elkészített dokumentumkötet89 témájába illeszkedően érkezett egy külső kutató. A levéltárosokban felmerült az a gondolat is, hogy ennek okán ne engedélyezzék a külső kutató kutatását – és ezt a kérelmem ügyiratán rögzítették is. A vezetésnek azonban más volt az álláspontja, és kissé dörgedelmes hangvételű feljegyzésben fektették le, azt, hogy „az ilyen magatartás ellentétben állna a kormány tudománypolitikai irányelveinek szellemével, amely e téren is a monopolizálás kifejezett felszámolását célozza. Nincs erkölcsileg sem alapunk kizárni más kutatót azért, mert később a mi munkatársaink fognak dolgozni az anyagon. Egy egészséges verseny csak használna a tudománynak is. [...] Ha azt akarjuk, hogy máshol a mi kutatóink is kapjanak anyagot munkájukhoz, akkor nem zárkózhatunk el az ajánlott módon!” Ezt követően a szokásos eljárás keretében, a minisztériumhoz küldték tovább engedélyezésre az összes kérelmet. A Kulturális Minisztérium Levéltári Osztálya mindenki számára engedélyezte a kutatást, de korlátozásokat is lefektetett. Feltételül kötötte ki, hogy az irategyüttest őrző szervezeti egység gondoskodjon arról, hogy a külső kutató kizárólag a témája alapján tekintsen be az iratokba, mást ne tekinthessen meg. Mindehhez hozzátették: „mind K.,90 mind a monográfia munkálataiban részt vevő dolgozók nyomásra, illetőleg vitára kész feldolgozásuk kéziratát (illetőleg gépiratát) senkinek nem adhatják betekintésre mindaddig oda, amíg erre, illetőleg nyilvános megvitatására vagy publikálására az engedélyt a jogutód vagy más illetékes szervtől a kézirat bemutatása után meg nem kapják. E feltételt kérem K. kutatási engedélyébe belefoglalni, E. és P.91 esetében a belső, a nevezettek által láttamozandó feljegyzésben rögzíteni.”92 Az 1970-es években az ÚMKL-ben kutatást végzők közül egy személlyel tudtam felvenni a kapcsolatot. Gergely Ferenc a bajai múzeum munkatársaként is folytatott kuta- 88 Nem lehetett vitás e korban sem, hogy egy minisztérium „kérését” teljesíteni kell. A Közlekedés és Postaügyi Minisztérium arra megkereséssel fordult az „Országos Újkori” Levéltárhoz, hogy néhány nagyváros bélyegképének elkészítéséhez adjanak segítséget a grafikusművésznek a városok akkor használatos címerének megismeréséhez. A levéltári aktából nem derül ki, hogy a művésznek mely fondokból és állagokból készítettek elő iratokat, azt azonban tudjuk, hogy több város címerét is meg tudta tekinteni. (MNL OL XXXIV–1–a–99. tétel –1034–1972.) 89 Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948. 90 A külső kutatóról van szó. 91 A levéltárnak a monográfia elkészítésében résztvevő munkatársai. 92 MNL OL XXXIV–1–a–82. tétel–1422–1976. Hasonló eset 1977-ben is lejátszódott (MNL OL XXXIV–1–a–82. tétel –1707–1977.)