Keresztes Csaba: Kutatási lehetőségek és kutatási esetek az Új Magyar Központi Levéltárban 1970 és 1979 között. Levéltári Szemle, 66. (2016) 4. 67-85.

Keresztes Csaba 68 Jogszabályi háttér A kutatások kereteit meghatározó jogszabályok a 20. század során gyakran változtak, és e szempontból vizsgálva is kiemelkedik a század közepének időszaka. Az 1950-es és az 1960-as évtizedekben gyorsan követték egymást a kutatási engedélyezés lehetőségeit szigorító rendelkezések.4 Az ÚMKL megalakulásának évében a levéltári iratanyag megismerésének lehetőségeit több jogszabály határozta meg. Lényegük, hogy az 1945 és 1956 között keletkezett iratanyagok megismerését szabták korlátok közé, nagymértékben nehezítve a betekintést az iratokba. Az ÚMKL-ben folytatott kutatások történetének megértéséhez a korszak szabályozásának lényegét is össze kell foglalni. Az 1950-es évekből származó első rendelkezések az 1945. január 1-je után keletkezett iratokat „zárt anyagnak” nevezték. Magáncélú kutatást nem engedélyeztek, a közérdekű és tudományos kutatást eleinte a levéltárakat irányító szerv (Levéltárak Országos Központja, minisztérium) engedélyezte, később a levéltárvezetők hatáskörébe került (lásd lentebb).

5 Az 1960-as évek elején jelent meg a kutatások keletkezési és tematikai jellegű szűkítése: belügyi, karhatalmi, stb. ügyek kutatásához előzetes engedély volt szükséges.

6 Az említett évtized közepén a második világháborút követően keletkezett iratok kutatásának szabályozása még inkább kulcskérdéssé vált, ugyanis, ahogy 1964-ben a fenntartó minisztérium megfogalmazta, „az utóbbi időben jelentősen megnövekedett az 1945 utáni iratokban kutatni kívánók száma”. Ez, érezhetően félelmi reakciót váltott ki a döntéshozók között. Ezért a magáncélú kutatóknak, illetve a középiskolás diákoknak a „felesleges adminisztráció elkerülése végett” egyáltalán nem engedélyezték a kutatást, a többi kutatni szándékozó kutatási kérelmét a minisztérium Levéltári Osztályához kellett engedélyezésre felterjeszteni.7 A következő évben, a leterheltség miatt, mégis csak visszaadták a kutatások engedélyezési jogkörét a levéltárak vezetőinek. (Kivételt képeztek a TÜK iratok, a kitelepítések, a tanácsi jegyzőkönyvek, az egyháziak kutatásai, a diplomáciai kutatások iratai.) Ezen kívül előírták egy kutatási megbízás kötelező beszerzését is. Kutatási megbízással valamely tudományos intézet, intézmény, állami hivatal, társadalmi szervezet igazolhatta a kutatás célját és témáját. Ha a téma megnevezéséből az „1945 utáni kutatások szükségessége” nem derült ki, akkor ez utóbbit is a megbízólevélbe kellett belefoglalni.8 (Ráadásul ekkor már pontosították a korábbi rendelkezést: a 18 év alattiak kutatását teljes mértékben tiltották.)

9 4 Ezek összefoglalását lásd REISZ, 2014. 5–25. – A szabályok és az azokhoz kapcsolódó értelmező dokumentumok digitalizált formában elérhetők a Levéltári Korpusz nevű világhálós adatbázisban is. http://www.archivportal.arcanum.hu/korpusz/opt/a140526.htm?v=pdf&a=start (Letöltés ideje: 2016. június 20.) 5 http://library.hungaricana.hu/hu/collection/leveltari_iratok/ (Letöltés ideje: 2016. augusztus 5.) 6 http://library.hungaricana.hu/hu/view/LeveltariKorpusz_08_IratanyagHasznalata/?pg=46&layout=s (Letöltés ideje: 2016. augusztus 5.) 1967-ben a ki- és betelepítési iratok kutatását korlátozták (Uo.) 7 MNL OL XIX–I–4–ab–3-38. tétel–134585–1964. 8 MNL OL XIX–I–4–ab–3-1. tétel–134492–1965. 9 Egy esetet ismerünk, amikor egy 17 és fél éves, „értelmes, felkészült” gimnazistának a levéltár főigazgatója megadta a külön engedélyt a kutatásra. (MNL OL XXXIV–1–a–82. tétel–1038–1979.)