Szabó Bence: Egy eltűnt levéltár nyomában. Adalékok az MSZMP Bács-Kiskun megyei archívumának történetéhez. Levéltári Szemle, 63. (2013) 2. 58-76.
Egy eltűnt levéltár nyomában cos rendszert nem tervezhetünk a födém teherbírása miatti 1987-re a raktárkapacitás kérdése még mindig orvos ola tlanul várta rendezését. Igaz, hogy 1981—1982 folyamán az említett kicsiny helyiséggel (2. sz. raktár) sikerült bővíteni az archívum iratőrző kapacitásait, de ez már akkor is csak áthidaló megoldásként jött szóba, helyét a levéltár végképp kinőtte. „Az elvégzett számítások azt igazolták, hogy a jelenlegi felületen a tömör polcos rendszer sem biztosít annyival nagyobb raktározási lehetőséget, amiért érdemes volna a költségeket és az átépítés kényelmetlenségeit vállalni. így a helyzet megoldatlan és továbbra is kilátástalan.”^ — áll összegzésként az archívumvezető 1987. évi munkabeszámolójában. Egy esztendővel később, 1988 júliusában ismételten az MSZMP megyei bizottsága elé került a pártlevéltár helyzete. Ekkor újabb megoldási lehetőségek kerültek szóba a gyűjtemény helyzetének rendezésére: az APEH megyei igazgatóság székházának elkészülését követően felszabaduló épület lehetőséget biztosíthatott volna a városi pártbizottság, vagy akár a KISZ megyei bizottság apparátusának áthelyezésére, mely egyben a megyei pártbizottság épületében működő levéltár raktározási gondjait is megoldotta volna. Az iratátvételt tovább nehezítette a csekély befogadó kapacitás mellett a levéltár és annak gyűjtőkörébe tartozó szervek mellérendelt viszonya is. Az archívum a központi pártlevéltárnak és a megyei pártbizottság felé adott jelentési kötelezettségén túlmenően semmilyen eszközzel, szankcionálási lehetőséggel nem szerezhetett érvényt feladata ellátásához. Az 1988. évi munka értékelésében az archívumvezető megjegyezte, hogy a KISZ Bács-Kiskun Megyei Bizottsága alárendelt szerveitől „az írásbeli és a személyes feladategyeztetés ellenére”^ sem gyűjtötte össze és adta át továbbőrzésre az 1982- ben keletkeztetett iratait. A késlekedés okát a személyi állomány fluktuációjában, és az ezzel együtt járó tapasztalat hiányában találta meg az archívumvezető. Ennél is elutasítóbb hozzáállást mutatott a Petőfi Népe Szerkesztősége, valamint a Megyei Lapkiadó Vállalat, amelyek egyenesen megtagadtak bármiféle iratátadást, mondván: „nekünk nincsenek olyan irataink. A levéltárvezető mindehhez egy lakonikus megjegyzést fűzött: „Ebben kételkedhetünk, de ellenőrizni jogunk nincs.” Az iratátadás döcögőssége és a szűkös technikai feltételek ellenére, 1987-re az iratbegyűjtés területén sikerült leginkább a kitűzött tervszámokat teljesíteni, sőt, az évek óta halmozódó iratátvételi haladékot is ledolgozta az archívum, persze kivételek azért itt is akadtak (Oktatási Igazgatóság, megyei rendőrkapitányság pártiratai). Összességében megállapítható, hogy az iratátadás fennakadásának okát többségében a gyakori személyes érék, fluktuáció, vagy az apparátus „tapasztalatlansága”, tudatlansága terén kereshettük, tehát nem szándékosság állt a háttérben. Két szerv esetében fordult csupán elő, hogy az üzemvezetők szándékosan tartották vissza párt-alap szervez éti anyagaikat, mivel személyes ambíciót éreztek saját „üzemtörténetük” megírására. A szakmai munkabeszámolókban szereplő iratátvételi adatok már feldolgozott, vagyis dossziézott, polcra helyezett állapotú iratmennyiséget jelentett. Az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Archívumában a gyarapodás az 1980-as évtized közepén-végén az alábbi tendenciák szerint alakult: 14 MNL BKML XXXV. 1. Ügyviteli iratok. 2. d. 4. dossz. Kérdőív az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának archívuma raktári viszonyairól. 15 MNL BKML XXXV. 1. Ügyviteli iratok. 2. d. 4. dossz. Tájékoztató a helyi pártarchívumok 1987-ben végzett munkájáról. 16 MNL BKML XXXV. 1. Ügyviteli iratok. 2. d. 4. dossz. Tájékoztató a helyi pártarchívumok 1988-ban végzett munkájáról. 65
