Szabó Bence: Egy eltűnt levéltár nyomában. Adalékok az MSZMP Bács-Kiskun megyei archívumának történetéhez. Levéltári Szemle, 63. (2013) 2. 58-76.
Egy eltűnt levéltár nyomában adó” és kilenc „adminisztrátor” látta el feladatát. Tiszteletdíjasként három fő, társadalmi munka keretében pedig 24 fő segítette a párt levéltárosainak munkáját.33 33 MNL BKML XXXV. 1. Ügyviteli iratok. 2. d. 4. dossz. Tájékoztató a helyi pártarchívumok 1987-ben végzett munkájáról és az 1988. évi terveikről. 34 MNL BKML XXXV. 1. Ügyviteli iratok. 2. d. 4. dossz. Az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának iratai. A pártarchívum iratai. „Adatlap” Kelt: 1977. október 6. Bács-Kiskun megyében az 1970-es, ’80-as évek folyamán — más megyékhez hasonlóan — összesen két dolgozó (az archívumvezető és egy adminisztrátori besorolású előadó) végezte az illetékességükbe tartozó szervek ellenőrzését, iratainak átvételét, és feldolgozását, az intézmény működési feladatai mellett. Az archívumvezető alá beosztott adminisztrátor 1974-ben állt munkába. Bársony főiskolai végzettséggel rendelkezett, adminisztrátora, Máté István általános iskolai tanulmányokkal rendelkezett, emellett tisztiiskolát, tanács akadémiát végzett, ami azonban már a hetvenes években sem volt elegendő magasabb szintű beosztás betöltéséhez, viszont az ellátott munkakörnél a megbízhatóság volt a meghatározó.34 Az archívumvezető Bársony Ferenc 1961. október 1-től egészen a pártlevéltár megszűntéig töltötte be feladatát. Nyugállományba vonulását már 1988-ban bejelentette, de az MSZMP megyei végrehajtó bizottsága — elismerve munkáját és szakértelmét — nyugdíjazásának halasztását kérte. Bársony Ferenc alakja már csak abból a szempontból is érdekes, mivel egy letűnt korszak sajátos belső viszonyai által szerveződött és igazgatott gyűjtemény vezetését látta el. Pályája teljes hosszában összekapcsolódott az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottsága Archívumának fennállásával. Hivatalának megtartásában szakmai munkájának elismertsége mellett szerepet játszhatott a politikai helyzet stabilizálódása, és ezzel együtt a párt- és államigazgatás káderpolitikájának konszolidációja is. Mindezek mellett, vagy felett kiemelt jelentősége lehetett a pártvezetés feltétlen bizalma. (A megyei archívumok vezetőit általában más munkaterületről helyezték ide, s olyan személyek voltak, akikban feltétlenül megbíztak, ám a „káderfejlesztési tervben” nem számoltak velük. Ha úgy tetszik, ez egyfajta végállomás volt, viszont nem is jellemezte az archívumvezetőket a nagyfokú fluktuáció.) A megyei archívumot Bársony megalakításától kezdve gyakorlatilag annak megszűnéséig vezethette. Munkája során az átvett iratanyagokat rendezte, feldolgozta, azokért teljes felelősséggel tartozott. Bármely, a levéltárnak átadott ügyiratba betekintést nyerhetett, legyen az akár párthatározat, fegyelmi ügy, a pártszervek belső életével, kényes politikai kérdésekkel foglalkozó dokumentum, vagy bármi egyéb irat. Talán ezzel is magyarázható, hogy különösebb következmények nélkül maradtak a levéltárvezető feljegyzéseiben, munkabeszámolóiban helyenként olvasható megrovó, helyenként csípős megjegyzések, szókimondó nyersességgel megfogalmazott szakmai panaszok, melyek a levéltár mostoha állapotának, a pártiratok méltatlan elhelyezésének, a feldolgozó munkát hátráltató megbízatásoknak adtak hangot. Bársony Ferenc pályája során mindvégig élvezte a pártvezetés bizalmát, és még ha a levéltári anyagok elhelyezésének megoldásában jelentős eredményt nem is tudott elérni a közel három évtized alatt, az általa vezetett részleg működését mindvégig biztosítani tudta, munkája, szaktudása elismerést szerzett számára. 73
