Vámos György: A Magyar Rádió archívumának hányattatásai. LSZ 62. (2012) 1.
Vámos György Rádió Elnöksége nem nagyon örült a tervnek. Úgy foglalt állást, hogy csak olyan felvételek készítést támogathatja, amelyek később a műsorokban felhasználhatóak, s ez alól nem kivételek a muzeális értékű interjúk sem. A Horthy-rendszer leleplezése céljából lehet tehát interjú a felsorolt prominensekkel, de legyenek beszélgetések a partizánmozgalom veteránjaival is.2 5 A dokumentátorok minden fogalmi zavar ellenére igyekeztek optimálisan teljesíteni feladataikat: segíteni a műsorkészítést, mint adat- és dokumentumszolgáltatók, ugyanakkor felismerni és őrizni a szóba, zenébe foglalt mindennapoknak azt a szeletét, amely egy későbbi időszakban történelmi érték lehet. Technológiai csapások A dokumentálást rendre nehezítették a technológiai változások is. Az ötvenes évek végéig a műsorokat lakkfestékkel bevont lemezekre rögzítették, ezek alapja alumínium vag)' üveglap volt. Az évtized végén 2300 ilyen dokumentációs felvételt őriztek. A kollégiumi előterjesztések, levelezések is azt bizonyítják, hogy a dokumentum-értékű felvételeket hanglemezre, illetve galvanizációval preparált fémlapra, matricára akarták rögzíteni. „Külföldi tapasztalatok bebizonyították, hogy a felvételek minősége romlás nélküli tárolása matricákkal, sokkal tökéletesebben oldható meg, mint magnetofonszalaggal."26 Sajnos a lakkfestékkel bevont lemezek nem elég tartósak. Ha helytelen a tárolás, a festék idővel megrepedezik, felpattogzik, a hangbarázdák megszakadnak, megsemmisülnek. Sok lemez hanganyagát ezért az ötvenes-hatvanas évek fordulójától kezdve át is tették mágnesszalagokra. A töredezett lakkfelületet lemosták, a megsemmisült felvételeket hordozó alumínium korongok jók voltak az ajtózárak, kilincsek alá betétnek. A Rádió régi épületeiben talán még ma is látni ilyeneket. Természetesen számos kereskedelmi célra sokszorosított lemezt is lejátszott a rádió, így azok mennyisége is folyamatosan növekedett. 1952-ben a hanglemezek leltára szerint az állomány 24 716 példány volt.2 7 1956 decemberében 46 955 tekercs volt a szalagtárban, emellett 32 103 (78-as fordulatú) normál lemez. 1957-ben 815 mikrobarázdás lemezt is tároltak. 1958-ban már 52 604 különálló tekercset tartottak nyilván, amelyek teljes műsorok (21 410db.), rövidebb-hosszabb zenedarabok (17 931 db.) külföldről érkezett ajándékok (10 175 db) és hanglemez átjátszások (3 088 db) voltak. Az önálló zenetekercseket gyakran leforgatták, az ajándékokat szinte soha nem tűzték műsorra. Csakhogy a stúdiótechnika gyorsuló ütemben változott, egyre jobb minőségű szalagok érkeztek, bonyolultabbak lettek a keverőasztalok, szebb hangzást nyújtottak a több sávos felvételek. Jött a sztereofónia, majd - igaz, csak kísérletként - a négy hangszóróval hallgatható különleges élményt nyújtó kvadrofónia. A felvételi-forgatási sebesség feleződött, majd újra megfeleződött. (76 cm/sec, 38 cm/sec, végül 19 cm/sec.) A stúdiókban új gépekre volt szükség. Mindez hatalmas összegeket emésztett fel, ráadásul a jó minőségű nyugati gépek és szalagok beszerzését korlátozta a devizakeret. Logikus, hogy előbb a műsorkészítők igényeit igyekeztek kielégíteni, és a dokumentáció mindig utoljára jutott hozzá az új eszközökhöz. Nem csoda, hogy a dokumentálás egyre jobban elmaradt, majd úgyszólván elszakadt a műsorkészítés napi aktualitásától. „S%embes%ökővé vált az ellentmondás az archívumok által őrzött anyagok kulturális és tudományos értéke és közkinccsé tételük elégtelensége között." - írta a dokumentáció fejlesztési tervére készített javaslat 1973-ban.2 8 Itt bukkan fel először az elektronikus számítógép üzembe állításának igénye, 25 MR Archívum, jelzet nélkül. Sebes Imréné feljegyzése, 1962. január 24. 26 MR Archívum Ikt. sz. 396/M1/961. Herman László műszaki igazgató feljegyzése a Műsorszerkesztőség részére, 1961. augusztus 4. 27 MOL XXVI-A-8-a 115. d. Jelentés. 1958. január 25. 28 MOL XXVI—A—8—a 113. d. Javaslat a Magyar Rádió dokumentációs-információs részlegeinek fejlesztési tervére. 1973. január 19. Aláírók: Szabó Kálmán és dr. Sárffy László. 34