Vámos György: A Magyar Rádió archívumának hányattatásai. LSZ 62. (2012) 1.

Vámos György Rádió Elnöksége nem nagyon örült a tervnek. Úgy foglalt állást, hogy csak olyan felvételek ké­szítést támogathatja, amelyek később a műsorokban felhasználhatóak, s ez alól nem kivételek a muzeális értékű interjúk sem. A Horthy-rendszer leleplezése céljából lehet tehát interjú a felso­rolt prominensekkel, de legyenek beszélgetések a partizánmozgalom veteránjaival is.2 5 A dokumentátorok minden fogalmi zavar ellenére igyekeztek optimálisan teljesíteni fel­adataikat: segíteni a műsorkészítést, mint adat- és dokumentumszolgáltatók, ugyanakkor felis­merni és őrizni a szóba, zenébe foglalt mindennapoknak azt a szeletét, amely egy későbbi idő­szakban történelmi érték lehet. Technológiai csapások A dokumentálást rendre nehezítették a technológiai változások is. Az ötvenes évek végéig a műsorokat lakkfestékkel bevont lemezekre rögzítették, ezek alapja alumínium vag)' üveglap volt. Az évtized végén 2300 ilyen dokumentációs felvételt őriztek. A kollégiumi előterjesztések, levelezések is azt bizonyítják, hogy a dokumentum-értékű felvételeket hanglemezre, illetve gal­vanizációval preparált fémlapra, matricára akarták rögzíteni. „Külföldi tapasztalatok bebizonyí­tották, hogy a felvételek minősége romlás nélküli tárolása matricákkal, sokkal tökéletesebben oldható meg, mint magnetofonszalaggal."26 Sajnos a lakkfestékkel bevont lemezek nem elég tartósak. Ha helytelen a tárolás, a festék idővel megrepedezik, felpattogzik, a hangbarázdák megszakadnak, megsemmisülnek. Sok lemez hanganyagát ezért az ötvenes-hatvanas évek for­dulójától kezdve át is tették mágnesszalagokra. A töredezett lakkfelületet lemosták, a megsem­misült felvételeket hordozó alumínium korongok jók voltak az ajtózárak, kilincsek alá betétnek. A Rádió régi épületeiben talán még ma is látni ilyeneket. Természetesen számos kereskedelmi célra sokszorosított lemezt is lejátszott a rádió, így azok mennyisége is folyamatosan növekedett. 1952-ben a hanglemezek leltára szerint az állo­mány 24 716 példány volt.2 7 1956 decemberében 46 955 tekercs volt a szalagtárban, emellett 32 103 (78-as fordulatú) normál lemez. 1957-ben 815 mikrobarázdás lemezt is tároltak. 1958-ban már 52 604 különálló tekercset tartottak nyilván, amelyek teljes műsorok (21 410db.), rövi­debb-hosszabb zenedarabok (17 931 db.) külföldről érkezett ajándékok (10 175 db) és hangle­mez átjátszások (3 088 db) voltak. Az önálló zenetekercseket gyakran leforgatták, az ajándéko­kat szinte soha nem tűzték műsorra. Csakhogy a stúdiótechnika gyorsuló ütemben változott, egyre jobb minőségű szalagok ér­keztek, bonyolultabbak lettek a keverőasztalok, szebb hangzást nyújtottak a több sávos felvéte­lek. Jött a sztereofónia, majd - igaz, csak kísérletként - a négy hangszóróval hallgatható külön­leges élményt nyújtó kvadrofónia. A felvételi-forgatási sebesség feleződött, majd újra megfele­ződött. (76 cm/sec, 38 cm/sec, végül 19 cm/sec.) A stúdiókban új gépekre volt szükség. Mindez hatalmas összegeket emésztett fel, ráadásul a jó minőségű nyugati gépek és szalagok beszerzését korlátozta a devizakeret. Logikus, hogy előbb a műsorkészítők igényeit igyekeztek kielégíteni, és a dokumentáció mindig utoljára jutott hozzá az új eszközökhöz. Nem csoda, hogy a dokumentálás egyre jobban elmaradt, majd úgyszólván elszakadt a műsorkészítés napi aktualitásától. „S%embes%ökővé vált az ellentmondás az archívumok által őrzött anyagok kulturális és tudományos ér­téke és közkinccsé tételük elégtelensége között." - írta a dokumentáció fejlesztési tervére készített ja­vaslat 1973-ban.2 8 Itt bukkan fel először az elektronikus számítógép üzembe állításának igénye, 25 MR Archívum, jelzet nélkül. Sebes Imréné feljegyzése, 1962. január 24. 26 MR Archívum Ikt. sz. 396/M1/961. Herman László műszaki igazgató feljegyzése a Műsorszerkesztőség részére, 1961. augusztus 4. 27 MOL XXVI-A-8-a 115. d. Jelentés. 1958. január 25. 28 MOL XXVI—A—8—a 113. d. Javaslat a Magyar Rádió dokumentációs-információs részlegeinek fejlesztési tervére. 1973. január 19. Aláírók: Szabó Kálmán és dr. Sárffy László. 34

Next

/
Thumbnails
Contents