Vámos György: A Magyar Rádió archívumának hányattatásai. LSZ 62. (2012) 1.

HANGARCHÍVUM VÁMOS GYÖRGY A MAGYAR RÁDIÓ ARCHÍVUMÁNAK HÁNYATTATÁSAI Az első tánczene közvetítés magyar stúdióból 1926 áprilisában volt. A „Grafonola" című, hanglemez-műsor összeállítója (az első magyar lemezlovas?) Klein Ottó volt, aki az egyes számokat angolul is konferálta. A lemezeket gramofonon játszották le, és a hangot egy, a szerkezet elé állított mikrofon közvetítette. Lemezközvetítés céljára szerkesztett stúdióeszköz még nem létezett. A műsorból sorozat lett, népszerűvé vált, és mivel egy lemezt legfeljebb kétszer forgattak le, egyre gyakrabban kellett új lemezekről gondoskodni. A bejátszott lemezeket félretették, tárolták. Néhány év alatt már annyi hanglemez volt egy helyen, hogy a fellelhetőség érdekében valamilyen csoportosítás szerint (szerzők, előadók, gyártók) kellett elhelyezni őket. Az eligazodást nyilvántartás segítette. Minden tisztességes vállalatnál irattár is működik. A stúdiót üzemeltető vállalat, a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. a pénzügyi, számviteli és egyéb előírások szerint dokumentálta gazdasági ügyeit. A műsorokkal kapcsolatos döntések végrehajtásának ellenőrzése céljából is szükség volt a műsormegbeszélések jegyzőkönyveire. A reklamációk miatt helyénvalónak látszott a lektorált kéziratok megtartása is. A tároló szekrények egyre zsúfoltabbak lettek. így kezdődhetett a rádió archívumának (elő) története. A mindennapi gyakorlat lassanként, de gyorsuló ütemben, néhány év alatt megteremtette az archívumot, amelyet még sokáig nem neveztek így. A magyar a világ legrégebbi médiagyűjteménye Ha figyelembe vesszük, hogy kezdettől tárolták a vállalat jogelődjének, a Telefonhírmondónak az iratait is, kiderül, hogy a Magyar Rádió archívuma Európa, de egyben talán a világ legrégebbi média-iratait őrző gyűjteménye. Puskás Tivadart saját találmányára, a budapesti telefonközpontra telepítette a világ első rendszeres műsorszolgáltató állomását, az 1893. február 15-én megszólalt Telefonhírmondót. A magyar fővároson kívül akkor még sehol a világon nem készítettek egyeden központi stúdióból sok vevőállomáshoz eljuttatott, rendszeres, szerkesztett műsort. A műsort vezetéken (a mai kábelek ősén) vitték a lakásba, és telefonkagylókkal hallgatták. A Telefonhírmondó ismertette a tőzsde változásait, beszámolt az Országgyűlés napi eseményeiről, felolvasták benne a sajtó érdekesebb cikkeit, irodalmi műveket adtak közre, s már az első időben közvetítették az Operaház és a Népszínház egyes előadásait. Lényegében ugyanolyan szerkezetű programot adtak harminc év múlva, az 1920-as években is, amikor rádióhullámokon is megkezdték a rendszeres műsorszolgáltatást.1 1 A magyarországi rádiózás kezdetének általában azt az 1925. decemberi ünnepséget tekintik, melynek során Horthy Miklós kormányzó jelenlétében Vass József miniszter és Kozma Miklós rádióelnök felavatta az intézményt. A magyar-25