Kocsis Piroska: A Magyar Országos Levéltár 200 éves jubileumának megünneplése 1956-ban. Levéltári Szemle, 62. (2012) 2. 61-83.
Magyar Országos Levéltár 200 éves jubileumának... után kerülhetett sor. L. I. Jakovlev hangsúlyozta, hogy a szovjet levéltárak szervezete 1956-ban is az 1918-ban lefektetett „lenini elveken" alapul.4 0 Emil Voinovic előadásában jelezte, hogy Jugoszláviában a második világháború végén a levéltárügy kaotikus helyzetbe került, s az 1950. január 23-ai szövetségi törvény tette lehetővé, hogy levéltár alakuljon minden nagyobb, főleg történelmi jelentőségű városban, valamint minden népköztársaság székhelyén. 4 1 A hozzászólások tanulságait Ember Győző foglalta össze: megállapítása szerint a levéltárak fejlődése minden országban sajátos vonásokat is mutat, de az általános problémák szinte minden országban jelentkeznek. A levéltárosok munkája csak akkor lehet eredményes, ha nem zárkóznak saját országuk határai közé, hanem megismerik a levéltári problémák megoldásának külföldi eszközeit és módszereit. A magyar levéltárosok a múltban is törekedtek erre anélkül, hogy sikerült volna szert tenniük a szükséges tájékozottságra. Az ülésszak sok lehetőséget nyújt mutatkozó hiányok pódására, nemcsak a „múltba tekintünk, hanem a jövőbe is nézünk". Az ülésszak utolsó előadását a Kossuth Klub előadótermében Vörös Károly,4 2 a Levéltárak Országos Központjának tudományos munkatársa tartotta „A levéltári anyag nemzetközi felhasználásának néhány kérdése, különös tekintettel a magyar levéltárügy helyzetére és feladataira" címmel. Szakszerű előadásában rámutatott arra, hogy a szocialista és a kapitalista társadalom különböző célok érdekében, de egyformán nagymértékben támaszkodik a levéltárakban felhalmozódott hatalmas iratanyagra. Véleménye szerint az együttműködés kiindulópontja a közös iratanyag minél alaposabb megismerése lehet a közös forrásbázis nemzetközi hozzáférhetővé tételével, mely kiegészülhet a levéltári leltárak, útmutatók cseréjével, a részletesebb adatokat tartalmazó segédletek másolatban, filmen való megküldésével, levéltártudományi művek, cikkek és tanulmányok kölcsönös megismertetésével. Végül szükségesnek látta a levéltártudományi téren elért eredmények minél szélesebb körű megismertetését az „érdekelt országok" viszonylatában.4 3 A hitelességhez hozzátartozik, hogy Vörös Károly előadását még a tudományos ülésszak előtt megküldték az MDP KV Párttörténeti Intézete Archívumának, de az előadást véleményezte Ember Győző, az Országos Levéltár főigazgatója is. Kubitsch Imre44 „cenzori" véleményében felvetette pl., hogy „nem túlzottan a magyar vonatkozású források szempontjából tárgyalja-e az előadás a kérdéseket", „nincs-e túlzottan kiemelve Magyarország történelmi szerepe", esetleg félreértésekre adhat alkalmat a „Magyar Királyság" kifejezés. Számára úgy tűnt, mintha az előadó elmarasztalná a Szovjetuniót, ezért kérte, hogy a kérdéses részt „el is lehetne hagyni vagy úgy megváltoztatni, hogy a szóban forgó rész ne tűnhessen a Szovjetunió elmarasztalásának". Végezetül problémaként merült fel Ausztria, „mivel Ausztria nem építi a szocializmust, valahogy kimarad". Ember Győző is megtette észrevételeit, melyeknek nagy többsége helytálló volt, bár ő is felvetette, hog}' nem kellene beszélni „a Magyar Királyság örökségéről" és nemcsak a központi kormányszervek anyagának kell a szomszédok kutatási igényét kielégíteni, hanem egyéb anyagnak is. Vörös Károly válaszlevélében jelezte, hog}' „a lektorok által követelt változtatásokat" végrehajtotta, ígyaz előadása megfelelt az elvárásoknak.45 Az előadást követő hozzászólásokban Charles Braibant utalt arra a francia levéltári gyakorlatra, amely az irat- és mikrofilmesére fokozására törekszik. Franciaország levéltári anyaga jóval túlmegy a francia nemzeti kereteken. Ennek magyar vonatkozású illusztrálására magával hozta 40 Eszerint a kormányhivatalok megszűntek, a hivatalhoz tartozó irattárak, és a bennük őrzött dokumentumok és ügyiratok a7. egységes Állami levéltári Fond részévé lettek. Az 1918. június 1-jei dekrétum külön állami intézményt hívott létre, a Levéltári Főigazgatóságot és a Történeti levéltári Intézetet. 41 IVÁNYI, 1956. 188-189. 4:1 Vörös Károly (1926—1996), levéltáros, történész. Az 1951 decemberében megjelent levéltári Híradó, a LOK folyóiratának szerkesztője. 43 KÜLÖNSZÁM, 1956.103-117. 44 Kubitsch Imre (1911—1963), levéltáros, 1949 és 1951 között a Munkásmozgalmi Intézet Archívumában dolgozik. 1951—1954-ig az Országos Levéltárban a Polgári kori osztály vezetője, ezután visszatér korábbi munkahelyére (1956-tól Párttörténeti Intézet), ahol haláláig az archívum vezetője. 45 MOL XlX-I-18-a-86402-31-27—1956. 68
