Kocsis Piroska: A Magyar Országos Levéltár 200 éves jubileumának megünneplése 1956-ban. Levéltári Szemle, 62. (2012) 2. 61-83.
Magyar Országos Levéltár 200 éves jubileumának... adatok terhére vállalunk." így a jubileumi kiállításra szánt költségeket „ezek eredményeként a legminimálisabb mértékre szorítottuk le". A 82 700 Ft póthitelként való engedélyezését Ember Győző április elejei megnyitással kérte a Minisztertanács Főkönyvelőségénél.6 1 A megígért költségelőirányzat azonban egyre csak késett, a kiállítással kapcsolatos előkészítő munkálatok végzése szinte hétről-hétre halasztódott, már-már veszélybe került a kiállítás megrendezése. Ember Győző főigazgató 1956. május 17-én keltezett újabb sürgető levele, melyet a Levéltárak Országos Központja vezetőjéhez írt, szinte ultimátumszerű hangot ütött meg: „a költségvetés jóváhagyását legkésőbb f. hó 19-ére kieszközölni szíveskedjék". A főigazgató kilátásba helyezte: ha nem kapja meg a költségvetésre vonatkozó jóváhagyást és a kiállítás anyagi fedezetét, akkor „a kiállítást az ünnepi ülésszak műsorából töröltetni szíveskedjék."6 2 A levél, s a kiállítás megnyitásának közelsége megtette hatását, ugyanis a jubileumi kiállítás költségfedezete, ha késve is, de rendelkezésre állt. A következő probléma szakmai oldalról jelentkezett. Felmerült, hogy alkalmas-e kiállítási célokra a levéltári iratanyag? Többen azon a véleményen voltak, hogy nagyobb tömegű irat kiállítása nem érheti el azt a hatást, ami a ráfordított munkával és fáradsággal arányban állna; még akkor sem, ha nem másolatokat, hanem eredeti iratokat állít ki, és az írott anyagot tárgyi emlékekkel, képekkel színesíti és teszi életszerűbbé. Indokként hozták fel, hogy iratokat nem lehet behatóan tanulmányozni kiállítási teremben. Ám a valóság rácáfolt erre az elméletre.6 3 A kiállítás megrendezéséhez szükséges pénzügyi fedezet hiánya gondokat okozott a bemutatásra szánt kiállítási anyagok időbeni beszerzésénél is, ugyanis nemcsak az Országos Levéltárban őrzött forrásokra támaszkodtak, hanem a múzeumok bemutatásra szánt „történelmi [...] tárgyi emlékeire is". Ennek érdekében a kiállítás rendező bizottsága felkérte Bélay Vilmost6 4 és Balázs Pétert,6 5 a LOK két munkatársát, hogy tájékozódjanak egyes múzeumok anyagában „a kiállítás élénkítésére szolgáló tárgyi anyag iránt". Ilyen előzmények után a MOL főigazgatója 1956. március 17-én levelet írt a Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztályára, melyben a Főosztály engedélyét kérte, hogy a felügyelete alatt álló múzeumok „egyes darabokat kölcsönözhessenek ki anyagukból". A Népművelési Minisztériumban Korek József osztályvezető 1956. március 23-ai átiratában értesítette az Országos Levéltár főigazgatóját, aki soron kívül intézkedett „a szóban forgó országos múzeumok felé, hogy a levéltár által rendezendő jubiláris kiállítás számára kért múzeumi tárgyakat adják kölcsön és szolgáltassák ki". így több múzeumot megkerestek a kölcsönzések ügyében.66 A vidéki levéltári és múzeumi kölcsönzésekről az átadás-átvételt minden esetben rögzítették, majd a kiállított tárgyakat és levéltári forrásokat köszönőlevél kíséretében a kiállítás zárása után visszajuttatták a kölcsönző intézménynek. A kölcsönadási ügylet lebonyolítása minden valószínűség szerint rendben lezajlott, mivel a kölcsönadott tárgyak elvesztésére, sérülésére, rongálódására vonatkozóan egyeden levéltári dokumentumot sem találtunk.6 7 " MOL XIX-I—18-a-86402-31—2—1956. 62 MOL Y 7 Altalános iratok-543/1956. 63 IVÁNYI, 1956. 201. M Bélay Vilmos (1919-2005), főlevéltáros. 65 Balázs Péter (1922—1991) levéltáros. Két évig vezette a Győri Állami Levéltárat, majd Budapestre került a levéltárak Országos Központjába előadóként. Ott dolgozott huszonhat évig. 1978—1979-ben az Országos levéltár reprográfiai osztályának vezetője, majd nyugalomba vonulásáig (1984 vége) az Új Magyar Központi levéltár főigazgató-helyettese. « MOL Y 7 Általános iratok-329/1956. 67 A kölcsönadó múzeumok és levéltárak többsége féltette a birtokában lévő értékes múzeumi, levéltári anyagot. Sok esetben joggal, hiszen a kísérő nélkül, vonaton szállott tárgyak könnyen megsérülhettek volna. A Miskolci Állami Levéltár vezetője például 1956. június 19-én kelt levelében kérte, hogy „a kiállítás zárta után a Kazinczy széket épen [1] olyan gondos csomagolásban, illetőleg beburkolásban, amikép|p]en mi küldtük fel, közvedenül a Rákóczi Múzeum részére, Széphalomra szíveskedjék visszaküldeni, tekintve, hogy így költségmegtakarítást és kezelési könnyebbséget is jelent". (MOL Y 7 Általános iratok-724/1956.); A Tihanyi Alapítólevelet éppen úgy féltették: „készséggel bocsájtjuk az Országos levéltár f. évi június 6-tól 30-ig tartó kiállítása rendelkezésére. Ezzel kapcsolatban azonban szabadjon azt is jeleznem, hogy első és páradanul értékes oklevelünket nem szeretném valami alkalmi postásunkra bízni, hanem magam 72
