Kocsis Piroska: A Magyar Országos Levéltár 200 éves jubileumának megünneplése 1956-ban. Levéltári Szemle, 62. (2012) 2. 61-83.
Kocsis Piroska A köszöntők után az ilyen jubileumi ünnepek alkalmával megszokott kitüntetések átadása következett.3 0 A protokolláris megnyilvánulások után Ember Győző „A 200 éves Országos Levéltár" címmel tartotta meg az ülésszak első előadását. Történeti visszapillantást adott az Országos Levéltár kialakulásáról, fejlődéséről, életéről és működéséről, eközben hangsúlyozta a szorosabb együttműködés szükségességét a többi levéltárral és más tudományos intézményekkel. Kitért az Országos Levéltárban őrzött iratanyag összetételére, az utolsó tíz esztendő eredményeire és a legsürgősebben megoldandó feladatokra. Előadását a korszak politikai elvárásainak megfelelő szófordulattal zárta: „Minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy munkánk ne öncélú legyen, ne szakadjon el az élettől, hanem minden részletében és részletével dolgozó népünk nagy ügyét, a szocializmus építését szolgálja." Befejezésül leszögezte: „A mögöttünk álló 200 év tanulságait, tapasztalatait felhasználva és értékesítve, elődeink örökségét megbecsülve és tovább gyarapítva akarjuk átadni utódainknak".3 7 Az ülésszak második napján, a Kossuth Klub előadótermében Borsa Iván „A magyar levéltárügy fejlődése a felszabadulás után" címmel tartott előadást.3 8 Hangsúlyozta, hog}' a 200 év alatt összegyűlt jelentős mennyiségű iratanyag az Országos Levéltárat az „ország első levéltárává tették", amely a 200 év folyamán mindig speciális helyet foglalt el a magyar levéltárak között. Szervezeti téren a legnagyobb horderejű intézkedés a Levéltárak Országos Központjának létrehozása volt, mivel „a jelenlegi levéltári hálózat szervezetileg biztosítja, hog}' a szocialista tulajdonban lévő majdnem teljes iratanyagot [...] befogadja, a magántulajdonban levő iratanyag felett pedig felügyeletet gyakoroljon". Hangsúlyozta, hogy a „passzív iratbefogadás" helyett az „aktív iratvédelemre" kell áttérni. Az előadáshoz az ülésszak valamennyi külföldi résztvevője hozzá szólt, ismerterve saját országa levéltárügyének alapvető problémáit és eredményeit. Charles Braibant, a Nemzetközi Levéltári Tanács kiküldöttje elismeréssel emlékezett meg az előző napon megtekintett Országos Levéltárról és a levéltár jubileumi kiállításáról, majd a Tanács tevékenységét vázolta. Hangsúlyozta, hogy évtizedek óta küzd a levéltárosok nemzetközi együttműködése érdekében. Megállapította, hogy a levéltárosok csak igen lassan fogadták be a nemzetközi együttműködés szellemét. Ennek oka egyrészt az, hog}' „a levéltárosok, a nemzeti történelem emlékeinek őrzői, bezárkóztak a nemzeti szemlélet szűk keretei közé", másrészt a levéltárosok mindig visszahúzódó, szerény emberek voltak, s nem jutottak tudatába annak a szolgálatnak, amelyet munkájukkal nemzetük érdekében teljesítettek."39 Ezután Véli Dedi a vitatható mennyiségű iratanyaggal rendelkező Albánia nagyarányú fejlődéséről számolt be. Walther Nisse» az NDK levéltárainak elemzése közben a nyugatnémet helyzettel, így az imperialista uszítók tevékenységével is foglalkozott. (A konferencián időnként kifejezetten politikai felhangokkal megtűzdelt kifejezések is elhangzottak, ami azonban ezekben az években megszokott volt.) Gebhardt Rath ismertette a bécsi központi levéltárakat egyesítő Osztrák Állami Levéltár kialakulásának körülményeit, Nedjalko Nedjalkov a néhány éve megalakult bolgár állami levéltárak kezdeti működésével kapcsolatos ismereteket összegezte. Maria Bielinska a lengyel levéltárak helyzetéről adott részletes beszámolót. Ion Paraschiv a XIX. század első harmadában alakult román levéltárak működésének korlátait vázolta, azaz a hely- és szakemberhiányt, a háborús iratpusztulást, amit az 1945 után kialakított egységes állami levéltári rendszerrel sikerült nagymértékben korrigálni. A csehszlovák küldött, Michal Kusik párhuzamot vont a magyar és csehszlovák levéltárügy fejlődése között, kiemelve, hogy a levéltári szervezet központosítására és egységes irányítására mindkét országban csak a burzsoá korlátok elhárítása Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára Ember Győzőnek és Borsa Ivánnak a Munka Érdemrend kitüntetést adományozta. Bakács István, az Országos Levéltár osztályvezetője Szocialista Munkáért Érdemérmet, Barna Péterné Lőrincz Zsuzsa, Betlendi János és Sziszi András, az Országos Levéltár munkatársai a Munka Érdemérem kitüntetést kaptak. (Az Országos levéltár dolgozóinak kitüntetése. Szabad Nép, 1956. június 13.; MOL XVIII—2—d—6—16/11-1956.) i7 EMBF.R, 1956. 30. Az előadás rövidített formája a Levéltári Közlemények 1954. évi számában megjelent tanulmánynak. Lásd BORSA, 1954. 14-55. 35 IVÁNYI, 1956a. 834-840. 67
