Haraszti Viktor: A csődtörvény 20 éve - levéltári szemszögből. LSZ 61. (2011) 1.

A csődtörvény hús% éve — levéltári s m s %ögb ő l A NKÖM által készített koncepció kimondta az is, hogy „a Központi Gazdasági Levéltár évtizedekkel ezelőtti megszüntetése mind szakmai, mind pedig gazdaságossági szempontból súlyos, napjainkig kiható problémát idézett elő." Ez a mondat mára időszerűségéből semmit nem vesztett. Az ambiciózus, de tényeken alapuló fejlesztési elképzelésekre (hét milliárdos raktárfejlesztés, 120 fős személyi fejlesztés) alapozva 2008. december 31-vel készültek volna el a beruházások. A vitát és a kormány elé kerülő anyagokat a Hírlelő nyilvánosságra hozta, így azt tovább nem részletezem, az elképzelések papíron maradtak, a regionális állami levéltári hálózat ügye évekig lekerült a napirendről, így a gazdasági levéltárügyben felvetett problémák az óta is megoldatlanok. Végre változás - biztosan ezt akartuk? Ott folytatnám, ahol Berta Tibor idézett cikkét időben befejezte. A szakma egyöntetűen a Cstv. módosítását várta s bár a várva várt módosítás tisztább helyzetet teremtett, de nem hozott teljes megoldást. A Cstv. leginkább kritizált 53. §-a 1993. szeptember 2-tól az alábbi változatra módosult: ,,(1) A felszámoló a gazdálkodó szervezetnek a) a történeti értékű iratait az illetékes levéltárnak adja át. b) az egészségbiztosítási és a nyugdíjbiztosítási adatszolgáltatás ellátásához szükséges irattári tételeit az Egészségbiztosítási Pénztár Igazgatósága területileg illetékes igazgatási szervének adja át. (2) Az irattári anyag fennmaradó részének selejtezéséről, illetőleg jogszabályban meghatározott ideig történő őrzéséről a felszámoló gondoskodik. (3) A felszámoló megszűnése esetén a (2) bekezdésben megjelölt iratokat és feladatokat az illetékes levéltár veszi át." A módosítás indoklását az 1993. évi LXXXI. tv. tartalmazza: „A módosítás a felszámoló kötelességévé teszi, hogy a gazdálkodó szervezet iratait megóvja, átadja az illetékes levéltárnak, a társadalombiztosítási szervezetnek, illetőleg selejtezze." A jogszabály szerint a tovább őrzendő, maradandó értékkel nem rendelkező iratok őrzése egyértelműen a felszámoló kötelmévé vált, de fontos és a levéltárakra hátrányos új szakaszt is a jogszabályba iktattak, mely alapján a felszámoló megszűnése esetén ez a kötelem a levéltárra szállt volna át. Fontos azonban megjegyezni, hog}

7 nem az iratőrző megszűnése esetén! Majd a Cstv. 1994-es módosításánál nyilvánvaló szerkesztési figyelmetlenségből az új (4). bekezdés változatlanul a (2). bekezdésre utalt vissza, holott a (3).-ra kellene. A (2). bek. a biztosítottak 1988. január 1-seje és 1992. február 29-e közötti kereseti (jövedelmi) adatait tartalmazó munkabér - jövedelemigazolásokkal kapcsolatos feladatokat öleli fel. Ezt a hibát nem korrigálták, a jelenleg hatályos szöveg a nyugdíjbiztosítási adatszolgáltatás biztosítását írja elő a felszámoló részére, a felszámolás ideje alatt, amely semmiképp nem levéltári feladat. A felszámoló szervezetek közül néhány megszűnt ugyan, az egyik legjelentősebb felszámoló a REORG Zrt (melynek elődszerve volt a Szanáló Szervezet) felszámolása most folyik, de a felszámolók általában nem őriznek iratokat, így ez a szakasz - bármilyen értelmezését vesszük is — szerencsére nem róhat feladatokat a levéltárakra. 19