Haraszti Viktor: A csődtörvény 20 éve - levéltári szemszögből. LSZ 61. (2011) 1.
Haraszt i Viktor Ugyanakkor az iratőrzők szabályos iratátadás lebonyolítása iránti aktív és passzív ellenállása (teljes elzárkózás illetve a rendezés, jegyzékelés, savmentes dobozba történő elhelyezés, időnként a fertődenítés költségei stb.) nehezíti az ügyek befejezését, jelenleg is még fontos iratképzők maradandó értékű iratai vannak irattároló cég őrizetében — évekkel az eljárások lezárása után. Több esetben, végső megoldásként sor került iratmentésre is, levéltári költségen. Kérdés, hogy a jelenlegi megszorítások mellett erre lesz-e még lehetőség? Vannak azonban pozitív példák, így a Rhenus Archico Kft esetében az évekkel ezelőtt jogelődüktől átvett maradandó értékű iratokat rendezve, savmentes tárolóeszközökben, adott esetben fertődenítve tudtuk átvenni, igaz, az említett vállalkozás hosszabb távra tervez a magyar piacon. Mára a piacon az irattároló cégek közül csak azok voltak képesek megmaradni, akik nem csupán a felszámolási bevételekre alapították működésüket, hanem az outsourcing tevékenységre (pl. a hazai alapításűak közül a Docugroup cégcsoport,24 a nemzetközi háttérrel rendelkezők közül az Iron Mountain Magyarország, vagy a piaci viszonyoktól függeden, biztos állami háttérrel rendelkező Priv-Dat Kft). Az említett cégeken kívül is léteznek még megbízható irattározó vállalkozások az országban, ám a piac további szűkülésével újabb iratőrzők válhatnak fizetésképtelenné, önhibájukon kívül is. Ennek legfőbb oka, hog) 7 a felszámolások „jövedelmezősége" komolyan megcsappant, a felszámolók a cégek jelentős hányadában már se vagyont, se iratokat, se cégvezetőt nem találnak.25 S ha van is vagyon valamennyi, nem szívesen költik azt irattározásra. Utóbbi időben egyre gyakrabban hivatkoznak a felszámolók arra, hogy az iratokat a tulajdonos nem adta át, illetve már több alkalommal az összes irat ellopásáról tájékoztattak. Ez esetekben a levéltár teljesen teheteden, még arra sincs mód, hogy az állítás igazságtartalmáról meggyőződjön. A napjainkban induló felszámolási/végelszámolási eljárások esetén azzal is szembesülnünk kell, hogy a néhány éve, esetleg a rendszerváltás óta működő cégek jellemzően nem fordítanak gondot az iratkezelésükre. Ez annyit jelent, hogy nincs irattározás és általában csak az utolsó néhány év iratanyaga található meg, az is csak töredékesen. Egyeden lehetőség a minél gyorsabb ügyintézés, azaz amint a levéltár tudomására jut egy olyan felszámolási/végelszámolási eljárás, mely értékhatár feletti céget érint, azonnal meg kell jelenni a cégnél felmérni az iratokat és tisztázni az elvégzendő feladatokat. Az operatív gyűjtőterületi munka hozott is eredményeket, így kerültek levéltári őrizetbe többek közt a Happy End Kft, a Kurír Könyv és Lapkiadó Rt, a P & B Media Rt, a Ferencváros Nyári Játékok Kht. és a végelszámolással megszűnt Papíripari Kutatóintézet26 iratai. Ezek a fondképzők mind a rendszerváltás után jöttek létre. Az operatív gyűjtőterületi munka azonban jelentős terhet ró a gyűjtőterülettel foglalkozó munkatársakra, hisz éves szinten a BFL-ben több, mint 10 000 felszámolási/végelszámolási bejelentést kell értékhatár szempontjából megvizsgálni. Az értékhatár felettinek minősített szervek esetében hosszas levelezés, telefonálás, helyszíni egyeztetés előz meg minden iratátvételt, mivel a magániratok átvételének menete a köziratokkal ellentétben kevéssé szabályozott. 24 http: / /www.youtube.com/watch?v= 1 xsEh3XM8gE (letöltés ideje: 2011. március 3.). 25 http://www.fn.hu/uzlet/20070530/felszamolasi biznisz/ (letöltés ideje: 2011. március 3.). 26 A Papíripari Kutatóintézet Kft esete jó példa a hatékony és gyors végelszámoló-levéltár közti együttműködésre. A végelszámolás bejelentése után fél évvel, 2010 decemberében már a levéltárban voltak a vállalat maradandó értékű iratai, 33 ifm terjedelemben, 1948-2005 évkörrel és még a BFL könyvtára is értékes kötetetekkel gyarapodott. Persze, ehhez kellett dr. Takács Edit szakmai tapasztalata és áldozatkészsége is, akinek jelen cikkemhez tett hasznos észrevételeit ezúton is köszönöm. 26
