Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [17] 1987. 48 p.

Petrák Katalin: A biográfiaírás módszertanáról

dr. Krejcsi Rezső (Buda, 1859—1937) Életr. Lex. I. köt. Akadémia Kv. k. 1981. 1015. o. (Buda, 1864. — Prága. 1928. dec. 12.) Tanúságtevők 1. köt. Kossuth, 1974. 232. o. (Pest, 1859. — Prága, 1928.) M. M. Lex. Kossuth, 1976. 319. o. A példák azt bizonyítják, hogy nemcsak a születési és halálozási dátumokban, de a helységnevek megnevezésében is gyakori az eltérés. Ezért helyes a régi elnevezésű helységnevet, mely az okmányban szerepel, feltüntetni és zárójelben megadni a mai elnevezést, és azt is jelezni, ha a város vagy helység ma más országhoz tartozik. b) Megállapítható a vezetéknév pontos írása, pl.: Öri-Öry, Pataki-Pataky, DöbrenteiDöbröntei stb.; az esetleges későbbi névmagyarosítás, névváltoztatás ténye; c) megállapítható, kik voltak a szülők és milyen foglalkozást űztek; és mikor kötöttek házasságot — ez a család múltjára utal; d) megjegyzés található a szülők vagyoni helyzetéről. Az anyakönyvi kivonat tanulmányozása más szempontokra is felhívhatja figyelmünket. Például olyan tényekre, mint hogy a századfordulón és az azt követő 2—3 évtizedben igen sok volt az úgynevezett törvénytelen gyerek, akik a menhelyből nevelőotthonba kerültek, sokakat közülük örökbe fogadtak. Ugyancsak gyakori volt az örökbefogadás a vagyon öröklése, átmentése érdekében. Ilyen esetekben célszerű az ezeket bizonyító okmányok tanulmányozása is. 2. A halotti anyakönyvi kivonat esetében ugyanúgy kell eljárni, mint a születési anyakönyvi kivonatnál. Ugyancsak a századfordulón, majd a harmincas évek idején számos névmagyarosítás történt. Az erről készült iratok — melyeket az Országos Levéltár őriz —, szintén sok adatot és felvilágosítást nyújthatnak a kutatónak. Az iratokba való betekintéshez azonban a Magyar Belügyminisztérium Titkárságához kell engedélyért fordulni. 3. Fontos információkat tartalmazó okmányok körébe tartoznak még: — alsó-, közép- és felsőfokú iskolai bizonyítványok, diplomák; — tanoncszerződések: tanonciskolái bizonyítványok, segdélevelek; — család vagyoni helyzetéről készült iratok; — munkakönyvek, ipartestületi igazolások; — katonakönyvek, más katonai személyi iratok; — helyhatósági iratok (lakhatási, munkavállalási engedély stb.); — rendőrségi iratok (rendőri felügyelet alá helyezés, börtöniratok stb.); — tagkönyvek (párt-, szakszervezeti és társadalmi egyesületeké), útlevelek; — oklevelek, meghívók, születésnapi megemlékezésekről, kitüntetésekről szóló okmányok, stb.; — családi és mozgalmi fényképek; — korabeli újságcikkek, kivágások stb. 4. Az önéletrajz (autobiográfia), mint már említettük, lélektanilag is vizsgálandó. A már említett szempontokon kívül tanulmányozzuk hangnemét, stílusát, mert mindez váltakozó aszerint, mikor, kinek és milyen célzattal készült. Ezekből is levonhat a kutató bizonyos következtetéseket. 5. A magánlevelek, naplók, feljegyzések. Mindhárom a mindennapi és a mozgalmi életre, alanyunk utazásaira, baráti körére, érdeklődésére stb. vonatkozóan nyújthat értékes információkat. Az írások nyelvezete mind vallomás a személyről. Töredékek ugyan, de betekintést, pillanatfelvételt adnak írójuk életéről, környezetéről, családjáról stb. Sokféleségük lehetővé teszi a személy egyéniségének, esetleg magánéletének megrajzolását. 6. Visszaemlékezések a) Korabeliek; b) amelyeket kifejezetten a megírandó életrajzhoz, tehát meghatározott céllal gyűjtöttek. 7. A művészek sajátos kifejezési nyelve maga az alkotás, melynek segítségével megismerjük érzelem- és gondolatvilágukat. 8. A nekrológok — sajtóban — legtöbb esetben kimagasló személyekről jelennek meg, s az anyaggyűjtésnél nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy írója életútjából milyen adatokat ad meg, mit miért emel ki. 9. A történészek a korszerű eszközök közül szívesen használják a hangszalagon és a képmagnón megőrzött önvallomásokat, interjúkat, segítséget nyújthat a személy sokrétű ábrázolásához, mert megelevenedik a személy, halljuk szavait, megfigyelhetjük hanghordozását, indulatait, látjuk arckifejezését, mozdulatait. Mindezek realisztikus vonásokkal gazdagíthatják a készülő életrajzi munkát. A forráskritika rendkívül bonyolult folyamat, melyet csak a gyakorlatban lehet elsajátítani.