Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [17] 1987. 48 p.

Petrák Katalin: A biográfiaírás módszertanáról

PETRÁK KATALIN: A BIOGRAFIAlRAS MÓDSZERTANÁRÓL A történetírás egyik válfaja az életrajz, a biográfiaírás, melynek hazánkban is régi hagyományai vannak. Az elmúlt évtizedekben ennek művelésére adtak ösztönzést a különböző évfordulók, halálesetek stb., de nem kevésbé a munkásmozgalom történetének feldolgozói előtt álló feladatok, és az az igény, mely a társadalom részéről megmutatkozik az elmúlt évtizedek történéseinek ismerete és szereplőinek tevékenysége iránt. Ma is tanulságos, amit Mónus Illés 1936ban a Magyar Szocialisták című életrajzi sorozat első füzetéhez bevezetőként írt: „Nagy mozgalmunk most dolgozó derékhadának régi — és jogos — panasza, hogy alig-alig adódik mód és alkalom számára a munkásmozgalmi múlt eseményeinek megismerésére. A rohanó idők árja eltemet mindent és a ma munkásmozgalmi emberei a magyarországi szocializmus lassanként immár hét évtizedes történelméből alig-alig ismernek egyebet néhány nagy munkásmozgalmi harcos nevénél és néhány nagy dátumnál. Hogy mi volt e nagy munkásmozgalmi harcosok élete, mit adtak a munkásmozgalomnak és vele valamennyiünknek, hogy milyen küzdelmek vezettek a mi nagy dátumainkhoz, milyen előzményei és következményei voltak ezeknek a nagy dátumoknak, arról a ma embere keveset tud. Koronként néhány újságcikk figyelmeztet egy-egy névre, egy-egy eseményre, egy-egy dátumra, de ez a figyelmeztetés is csak fokozza az érdeklődést. . . mennyit tanulhatnánk a pártépítés régi hőseinek az életéből!"

1 Az 1960-as években megteremtődtek hazánkban a tudományos munkásmozgalomtörténetírás feltételei. Az MSZMP szakított az 1956 előtti dogmatikus politikával és a személyi kultusszal. Ez természetesen kihatott a párttörténetírásra és benne az egyes személyek megítélésére is. Az egyes témák, főleg pedig a személyiségek életének tudományos értékeléséhez elengedhetetlen bizonyos fő vonulatok feldolgozása (gondolunk itt pl. a Magyarországi Szociáldemokrata Párt történetének, vagy a szakszervezetek történetének monografikus feldolgozására) a korszak történetének minél alaposabb feltárása. * A biográfiaírásnak Magyarországon is többféle megjelenési formája, műfaja alakult ki: 1. Biográfia, illetve életrajz. (Monografikus jellegű részletező munka.) 2. Kisebb terjedelmű életrajzi tanulmány az egész életútról, vagy annak egy periódusáról, problémájáról. 3. Lexikon, szócikk (sok információval, kevés elemzéssel, rövid értékeléssel). 4. Nekrológ, amely kiemelkedő személyiségek elhunyta alkalmából íródik. Ez elsősorban vagy kizárólagosan a pozitív elemeket tartalmazza. 5. A születésnapi megemlékezések alaphangját az adja meg, hogy élő személyről vagy elhunytról van-e szó? Élő személyiségek esetében itt kritikai elemzésnek nincs helye, elhunytak esetében is a kritikai elemek csak röviden kerülhetnek előadásra. 6. önéletrajz, azaz autobiográfia. Lélektanilag is igen érdekes műfaj. A terjedelmesebb önéletrajzok már a memoárok műfajához tartoznak. Lehetőséget adnak írójuk számára, hogy az egyszersmind önmaga pszichológusa legyen, vizsgálja cselekedeteit, adjon választ arra, mit miért tett. A memoárírók többsége azonban ezt a vizsgálatot nem végzi el. Gyakoriak az önigazolások, a cselekedeteknek egyszerű, ténybeli felsorolása. Szinte majdnem minden esetben az önéletrajz szerzője túlbecsüli saját történelmi szerepét. A történészek — főleg a munkásmozgalom történetének művelői — munkájuk során az említett műfajok mindegyikével kapcsolatba kerülnek; vagy úgy, mint korábban keletkezett forrásanyagokkal, vagy úgy, hogy a biográfiát (nekrológ stb.) nekik kell elkészíteniük. A biográfiaírás műfaja megköveteli művelőjétől, hogy átfogóan vizsgálja a történelmi folyamatokat, a kort, melyben az általa kiválasztott személy élt, cselekedett. Igen lényeges, hogy vele szemben ne tápláljon szubjektív érzelmeket, ne lelkesedjék „előre", de ne legyen ellene elfogult sem. Ne igyekezzen se szentté avatni, se „leleplezni", hanem a források által igazolt történeti igazság feltárására, az ezzel kapcsolatos problémák megoldására törekedjék. * Minél bonyolultabb téma feldolgozásához kezd a szakember, annál fontosabb számára a módszertan.