Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [17] 1987. 48 p.

Varga György, T.: Az archontológiáról

dasági archontológiát. Továbbá Ember Győzőhöz hasonlóan az archontológiát eredeti jelentésével azonosítva leszűkíti a tudományszak tárgyát, megmerevíti határait. Végül ebben a megfogalmazásban keveredik a meghatározás, a felsorolás és a felhasználás. 3.3. Fállenbüchl Zoltán tételezése

6 a legtömörebb, egyúttal mentes minden megszorítástól: ,,Az archontológia a történettudománynak az az ágazata, mely a tisztség- és hivatalviselőkkel foglalkozik". Kérdés, hogy feltétlenül szükséges-e külön tisztség- és hivatalviselőkről beszélni. 3.4. Havassy Péter legutóbb így formulázott:

7 „Az archontológia valamilyen világi vagy egyházi intézmény élén álló vagy személyzetéhez tartozó tisztségviselők kilétének és működési idejének megállapításával foglalkozó történeti segédtudomány". Ebben a megszövegezésben a „világi vagy egyházi" — a meghatározás szempontjából közömbös — megkülönböztetést a tanulmány tárgya (a magyar világi archontológia) magyarázza. E meghatározás hibája, hogy az archontológiai kutatásnak nemcsak a tisztségviselők kilétének és működési idejének, hanem ügykörének (munkakörének), vagyis a szervezeti hierarchiában elfoglalt helyének megállapításával is foglalkoznia kell. Bele kell törődni abba, hogy a meghatározás szükségképpen szegényesebb, mint a meghatározás tárgya, s abba, hogy a meghatározás merev, statikus, míg tárgya dinamikus, térben és időben változik. A meghatározást célszerű kiegészíteni — a tárgy részletes kifejtése előtt — a fogalom bővebb magyarázatával, esetleg a tisztségviselők történeti csoportjainak és típusainak taxatív felsorolásával. Magam az említettek közül Fállenbüchl Zoltán meghatározását tartom a legsikerültebbnek. 4. Az archontológiának milyen kérdésekre kell választ adni? Az imént ismertetett meghatározások alapján világos, hogy az archontológiának milyen kérdésekre kell választ adnia. Székely Vera erről a következőket írja: az archontológia „Feladata ... mindenekelőtt annak a megállapítása, hogy kik voltak azok, akik az ország kormányzatában és a helyi igazgatásban vagy a gazdasági életben az ügyeket intézték. Az ismeretlen tisztségviselők személyének, hivatali beosztásának , esetleg egész pályafutásának rekonstruálása lehetővé teszi az egykori hivatalok munkájának, az ügyintézés menetének behatóbb tanulmányozását és megértését, A hivatali munka egyes állomásainak, az írásbeli ügyintézésnek ismerete pedig hozzásegít a levéltárak őrizetében levő iratok jobb kezeléséhez és felhasználásához is."

8 Lényegében azonos ezzel Fállenbüchl Zoltán álláspontja is, aki Ember Győző 1930-as évekbeli archontológiai munkásságát és felfogását felelevenítve két szempontban jelölte meg a kutatás feladatait: a) Kik voltak a tisztségviselők? b) Mik voltak a tisztségviselők? Tömör összegzése szerint „Az archontológiai ismertetés váza a funkció, a név és az évkor. Ezekhez kapcsolódnak a többi (pl. életrajzi) adatok."

9 Havassy Péter joggal hívja fel a figyelmet arra, hogy az archontológia nem állhat meg a tisztségviselők kilétének megállapításánál, a kutatásnak — többek között a politika-, jog-, hivatal- és közigazgatástörténeti vizsgálódásokkal kiegészülve — választ kell adnia a névsort kialakító, azt befolyásoló tényezőkre is.

10 5. A hazai archontológia mulasztásairól és feladatairól A magyar archontológia az 1970-es és 1980as években történetének újabb, termékeny szakaszába lépett. Eredményei azonban nem elfedik, éppen ellenkezőleg, feltárják a súlyos mulasztásokat és sürgős feladattá teszik azok felszámolását. Történeti segédtudományunknak nincs kézikönyve, módszertanának kimunkálása éppencsak megkezdődött, s 1987ben tették közzé az első — a magyar világi archontológiára vonatkozó — bibliográfiai áttekintést. Immár több mint másfél évtizede annak, hogy Benda Kálmán ezeket mondotta: „ . . . minden magyar történész érzi a történelmi archontológia hiányát, egy olyan kézikönyvszerű kiadványt, mely az egykori tiszti címtárak mintájára felsorolná a királyi udvartól kezdve a kormányzat ,a megyék, a városok, az egyházak főbb méltóságait és tisztségviselőit, később tisztviselőit. Minden történész (és levéltáros) szempontjából örvendetes volna, ha az Országos Levéltár tervbe venné a teljes archontológiának az elkészítését, amelynél nem is a polgári, hanem a feudális korszak összeállítása jelenti majd a nehezebb munkát."

11 Székely Vera az idézett szöveggel kapcsolatban megjegyezte, hogy ,, . . . a feudális korszaknál is nehezebb, ha ugyan egyáltalán