Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [17] 1987. 48 p.

Babicsenko, Leonyid: A szovjet történészek és írók forradalmárokról szóló életrajzi művei, 1977-1987

ben részletes elbeszélés található az internacionalista egységekben az Uraiban vívott harcaikról és a Szovjetunió szocialista építésében való részvételükről a későbbi években. Ezeknek az embereknek az élete és küzdelme, amint ezt a könyvben is megemlítik (217. o.) a harcos testvériség élő példájául szolgál. „Messze van az Uraitól az én hazám — írta Hromatko —, de én nem vagyok kozmopolita. A Káma partján nem kevésbé szeretem hazámat, mint az, aki a Tisza partján él. Nem kevésbé szeretem Oroszországot is . . . Magyarország adta nekem a tudást. Oroszország kinyitotta a szemem, meghatározta helyem az emberért folyó harcban." A Prikamje környéki háborús eseményeket vizsgálva a szerzők időnként kiléptek a territoriális keretekből. A munkában megtalálható életrajzok nem mind egyforma minőségűek, és tudományos színvonaluk is eltér. Ez sokban magyarázható a polgárháború hőseiről szóló levéltári anyagok hiányával. Ez a könyv az előzőekhez viszonyítva kevésbé felel meg a tudományos kiadványokkal szemben támasztott követelményeknek. Az a törekvés, hogy a tanulmányokat olvasmányosabbá tegyék, csökkentette a tudományos hitelességüket. A könyv munkálataiba 42 szerzőt vontak be; tudományos felkészültségük eléggé különböző, ami kifejezésre jut a polgárháború harcosairól szóló életrajzok tartalmában is. A könyv bevezetőt, az események krónikáját, valamint bibliográfiát és a felhasznált irodalom jegyzékét is tartalmazza. A nagy október vívmányait a szovjetek országának mérhetetlen nagy területen védelmező, érdekes sorsú konkrét személyek életrajzának segítségével a mai olvasók is érzékelhetik annak a kornak hősies és bonyolult helyzeteit, közel kerülhetnek az új és a régi egymással folytatott küzdelme kimeríthetetlen krónikájához, amely harc a két egymással szemben álló társadalmi berendezkedés, a kapitalizmus és a szocializmus választóvonalán folyt. A tanulmányok az utódokból a hálás emlékezés érzését váltják ki a forradalmi harcosok, a Vörös Hadsereg katonái és parancsnokai iránt, akik életüket áldozták az oroszországi új társadalmi rend győzelméért. 1987-ben a Szovjetunióban a nagy október 70. évfordulója alkalmából számos történelmi munka, köztük történelmi életrajz jelent meg. Ézt elősegítették a történelmi és társadalmipolitikai folyóiratok hasábjain az utóbbi 2 évben megindult viták a történelem „fehér foltjairól", a glasznoszty mértékéről, az események feldolgozásakor a teljes igazság leírásáról, a tudományos vitakultúráról. Az egyik igazság, amelyet ezeknek a vitáknak a résztvevői egyöntetűen elfogadtak az, hogy a párt, a hazai és a nemzetközi munkásmozgalom történetét konkrét személyek sorsán keresztül kell feltárni. Mert a történelem mindenekelőtt a tömegek kiváló szervezőinek, a hivatásos forradalmároknak élete és tevékenysége, de éppúgy a forradalmi események ismeretlen és igazságtalanul elfelejtett egyszerű résztvevőié is. Nekik köszönhetően gyűjtött erőt, szélesedett ki és győzött a proletárforradalom.

5 Az október évfordulójára megjelent könyvek közül érdemes megemlíteni a szovjetek köztársaságát szavakkal és tettekkel védelmező 34 internacionalistáról készült tanulmányt. A tanulmányokat két kötetben jelentették meg és ismert forradalmárokról: D. Pidről, Clara Zetkinről, Kun Béláról, Szamuely Tiborról, Münnich Ferencről, T. Antikajnenről, Titóról és több, kevésbé ismert, az októberi vívmányokat védelmező egyszerű harcosról szólnak. A Szovjetunióban kevésbé ismert tanulmányok közé tartozik a magyar internacionalistáról, Sziklai Sándorról szóló. Sziklai harcolt az Uraiban és Közép-Ázsiában, azután pedig Spanyolországban a nemzetközi brigádok soraiban. Magyarország fasizmus alóli felszabadításában, és részt vett hazája szocialista átalakításában. Az olyan jellegű gyűjteményeket, amelyek a nagy október vagy a polgárháború résztvevőiről közölnek rövid tanulmányokat, megjelentették a központi, köztársaságbeli, de a helyi kiadók is. Érezhetően fellendült a helybéli forradalmárok életrajzának publikációja. Ezek közé tartozik: az „Október mozgósította őket" — a kommunista nőkről, akik súlyos terheket viseltek a forradalom győzelme érdekében (Moszkva, 1987.); „Komisszárok a tűzvonalban" — a vörös hadsereg első komisszárjairól, az 1918—1919-es polgárháború résztvevőiről (Moszkva, 1987.); „A forradalommal az ajkukon" — a forradalom és polgárháború moszkvai résztvevőiről (Moszkva, 1987.); „A lenini párt veteránjai" — Belorusszia bolsevikjeiről (Minszk, 1987.); U. A. Umegov—D. V. Sabajev: „A szovjetek hatalmáért" — a forradalom és polgárháború kabargyino-balkaniai résztvevőiről (Nalcsik, 1987.) Sz. A. Cviljuk: „Október vívmányait védelmezve. Külföldi internacionalisták Ogyesszában". (Ogyessza, 1987.) „A szovjetek hatalmáért" — az omszki kormányzóság forradalmairól (Omszk, 1987.); A forradalom iránt elkötelezettek" — Üzbegisztán bolsevikjeiről (Taskent, 1987.); ,,A forradalom iránt elkötelezettek" — a nyizsegorodi kormányzóság forradalmi mozgalmának résztvevőiről (Gorkij, 1987.); „Október lobogóival körülövezve" — a krími kommunistákról (Szinferopol, 1987.); „A nép boldogságának harcosai" — a moldáviai forradalmárokról (Kisinyov, 1987.); „Lenin kazahsztáni küldöttei" — az