Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [17] 1987. 48 p.

Babicsenko, Leonyid: A szovjet történészek és írók forradalmárokról szóló életrajzi művei, 1977-1987

deklődését, akik közreműködnek a szerzők egyik vagy másik feltevésének és hipotézisének ellenőrzésében. Még a dokumentumokra támaszkodó — az életrajzi regény hagyományos stílusában — írók is gyakran folyamodnak az alkotói képzelethez, s ezáltal a forradalmárok művészileg megformált alakját hozzák létre. Ebben a sorozatban a regények és elbeszélések legelterjedtebb módja az, hogy a források felhasználása gyakran és rendszertelenül szó szerinti és terjedelmes idézetekkel váltakozik, önkényesen építik fel a jeleneteket, tájakat, párbeszédeket, vonnak be az eseményekbe kitalált hősöket, akiknek csupán illusztratív szerepük van. Ebből a háttérből ritka kivételként emelkedik ki a magyar internacionalistáról és íróról, Zalka Mátéról szóló elbeszélés — ,,Egy ember három névvel" (1986), amely az ábrázolt események szemtanúja, a legendás Lukács tábornok adjutánsa, Alekszej Ejszer tollából származik. Bár a könyv nincs telezsúfolva dokumentumokkal, mégis szigorúan dokumentárisan mutatja be Zalka életének 8 hónapját, amelynek a spanyolországi nemzeti-forradalmi háború idején Alekszej Ejszner, a későbbi ismert író is tanúja volt. A főhős mellett sok más történelmi személyiség is szerepel az elbeszélésben: az internacionalista brigádok parancsnokai és komisszárjai; szovjet önkéntesek, a Komintern és a kommunista pártok képviselői. A szerző tehetséges katonai vezető, a rendíthetetlen harcos, a gondos parancsnok, az együttérző bajtárs felejthetetlen alakját teremti meg. A „lánglelkű forradalmárok" könyvsorozattól eltérően a Komszomol KB „Molodája Gvardija" kiadó gondozásában megjelenő „Híres emberek élete" sorozatban (ezek száma már meghaladta a 600-at), a könyvek többsége tudományos-népszerűsítő életrajz. Ezek szerzői tudományos kutatók, közérthetően írják le elvégzett kutatásaik eredményét. Ebben a sorozatban az alkotói fantázia kisebb mértékben van jelen. A könyveket általában dokumentáris értékű fotókkal illusztrálják, a kiadvány végén pedig az ábrázolt személy életének tömör kronológiája és válogatott bibliográfia található.

2 Szigorúan dokumentáris anyagra alapozva adják a kiemelkedő személyiségek, köztük a forradalmárok életrajzát. Ugyanakkor a könyvekből hiányzik a tudományos-ismertető apparátus, a forrásokra való hivatkozás, a témával kapcsolatos viták ismertetése, ami jelentős mértékben csökkenti a kiadvány tudományos értékét. Ennek ellenére a sorozat az olvasók széles körében megérdemelt sikert arat. Az említett irodalmi kategóriákhoz egészen közel áll a forradalmárokról szóló életrajzi elbeszéléseknek az „Úttörő — tehát első!" jeligével megjelenő, az ifjúságnak szánt sorozat, amit szintén a Molodaja Gvardija ad ki. Ezek szerzői alapvetően a történelmi életrajzírásra specializálódott hivatásos írók. Érdekfeszítően, néha kiélezett formában mesélik el hőseik életének és harcának egy-egy epizódját. Stílusát, formáját, szándékát tekintve ennek a sorozatnak a könyvei közel állnak a „Lánglelkű forradalmárok" sorozat kiadványaihoz. A különbség csupán annyi, hogy az előbbiekben a szépirodalmi jelleg erősebb. A sorozatban csak ritkán találkozunk a forradalmárok élete legfontosabb eseményeinek krónikájával, ami megkönnyítené a könyvben előforduló események és tények értelmezését.^ A forradalmárok szépirodalmi jellegű életrajzai még olyan központi kiadóknál is megjelennek, mint a Szovremennyik, Szovjetszkij piszatyeli, Szovjetszkaja Rosszija, Moszkovszkij rabocsij Znanyije, de a köztársasági, helyi párt- és állami kiadóknál is. A központban egyszeri megjelenéskor példányszámuk 100 és 200—300 ezer között, vidéken 10—15 ezer körül mozog. Közülük néhányat időszakosan újra is kiadnak, ami arról tanúskodik, hogy nem csökken az olvasók érdeklődése n forradalmi hősök sorsa és a szocialista építés iránt. A szépirodalmi és tudományos könyvek színvonala mindenekelőtt a szerző tehetségétől, mesterségbeli tudásától és a választott témában való tájékozottságától függ. Nem mindig helyesek a hősök kiválasztásának kritérumai sem. Vitás kérdés marad ezekben a publikációkban a tulajdonképpeni életrajzi és történelmi anyag viszonya is. A forradalmárok szépirodalmi jellegű életrajzai mellett helyet kapnak (különösen az utóbbi évtizedben) a forradalmi harcosoknak, a kommunista mozgalom kiemelkedő személyiségeinek szigorúan tudományos életrajzai is. Ezek közé sorolható N. P. Komolova—G. Sz. Filatov „Palmiro Togliatti. Életének és munkásságának áttekintése" (Politizdat 1983) c. munkája. A Szovjetunióban ez az első Togliatti életrajz. A kiváló, a szovjet olvasók számára nagyobbrészt ismeretlen anyag: a harcostársak visszaemlékezései, levéltári dokumentumok, a Togliattival folytatott beszélgetések során készített feljegyzések, Togliatti saját visszaemlékezései, beszédei és cikkei, az Olasz Kommunista Párt, a Komintern történetének és ezek sajtótermékei kutatásának alapján megírt könyv a munkásosztály ügyének, a demokrácia és szocializmus eszményei, a világ dolgozói internacionalista kapcsolatai megerősödésének bátor harcosáról rajzol emlékezetes képet. Méltó helyet foglal el a tudományos igényű életrajzok sorában A. G. Ajrapetov „Szabó Ervin, a lánglelkű forradalmár, szocialista"