Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [17] 1987. 48 p.

Zádor Béla: A munkásmozgalmi biográfiakészítés tapasztalatai Szolnok megyében

A kiadáshoz szükséges pénzösszeg megteremtése két módon valósult meg. A megyei pártbizottság, a városi tanács egy tájékoztató jellegű levélben felmérést végzett a várható megrendelésről az ipari és mezőgazdasági üzemek, az intézmények, pártszervezetek, tömegszervezetek körében és egyéb hivatalokban, kérve, jelezzék vissza, hogy hány kötetet rendelnek. Megjelölték a számlaszámot, amelyre a megrendelt kötetszám árát befizethetik. Egyúttal jelezték, hogy a megjelenés után a megrendelt és befizetett kötetszámot a kiadó térítésmentesen eljuttatja a fizető megrendelőhöz. Ennek a megoldásnak voltak előnyei és hátrányai. Előnye volt, hogy a szükséges pénzösszeget nem költségvetésből, hanem „társadalmi" úton teremtették elő. Hátránya volt az óriási adminisztráció, amivel ez a megoldás járt. A befizetők egy-kettő, maximum öttíz kötetre jelezték igényüket, illetve ennyire fizettek be. (Olyan is előfordult, hogy rendeltek, de nem fizettek.) A tapasztalatokon okulva a későbbi kötetekhez a szükséges pénzkeret megteremtését más módon oldották meg. A megyei tanács a várható költségek fedezetét a kiadónak céltámogatásként utalta át. A kiadónak a befizetések után a céltámogatás felhasználásával el kell (kellett) számolni. Ez a megoldás a pénzügyi alapot biztossá, a bonyolítást egyszerűbbé tette. Ezzel az előzőkben jelzett hátrányok is megszűntek. A megjelentetést a pénzügyeket jogilag és adminisztratíve bonyolítani tudó, valamint könyvkiadási tapasztalattal rendelkező kiadók bonyolították. Ilyenek voltak: a Szolnok megyei Lapkiadó Vállalat, a megyei múzeumok igazgatósága, és a Jász-Múzeum. A múzeumok kiadói tevékenysége — melyre jogosítványuk van — a célszerűbb: azonos kiállítású könyvnél a kiadást kevesebb költség terhelte. A szerződéseket is megköthették, a költség kifizetéseket is végezhették. Tevékenységük jellegéből következően és az ebből eredő tudományos kapcsolataik révén a szerkesztők, szerzők, lektorok kiválasztásában is segíteni tudtak. A szerkesztők, szerzők kiválasztása, megkeresése nem könnyű feladat. Szolnok megyében egyetem, társadalomtudományi jellegű kutatóintézet nincsen. Ilyen jellegű felsőfokú oktatási intézmény is mindössze egy van, a jászberényi Tanítóképző Főiskola. Ebből következően a megyében élő szerzők mellett „külső", a megyén kívül működő kutatókat, történészeket is meg kellett nyerni az életrajzok megírásához. A munkában való részvételre a megyei pártarchívum közvetítésével az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének munkatársai közül vállalkoztak néhányan. Kívülük történész muzeológusok, levéltári munkatársak, történelemszakos tanárok, helytörténettel foglalkozók adták íróit. Eddig összesen tizennyolc szakember kapcsolódott be az életrajzok megírásának nehéz munkájába. Közülük nyolcan kiváltak e tevékenységből, öt új szerző viszont az írók sorába lépett. Tíz szerző a különböző kötetek életrajzainak megírásában folyamatosan részt vett. Lényegében kialakult az a szerzői törzsgárda, mely szakmai felkészültségének, a helyi események alapos ismeretének, az e munkában szerzett tapasztalatoknak birtokában a biográfiaírás követelményeinek mind jobban megfelelt. Az életrajzok írói a szerződések megkötése után rövid időn belül — a szerkesztő vezette közös megbeszélésen — tájékoztatást kaptak a megírásra kerülők kiválasztásának elveiről, a szerkesztési koncepcióról és az írásokkal kapcsolatos egyéb elvárásokról, valamint az ismert források lelőhelyéről. Ezzel egyidőben a kutatás engedélyezéséhez szükséges megbízóleveleket is megkapták. Az eszmecserét követően megkezdődhetett a kutató, feltáró, feldolgozó és írói tevékenység. Az életrajzok megírása a szerzők jelentős részét nehéz feladat elé állította. A kor, amelyben a szereplők harcoltak, sok esetben nem, vagy alig tették lehetővé az események írásos formában való rögzítését. Az iratokat a második világháború pusztítási sem kímélték. Ily módon a biográfiák megírásához a kutatómunkában több fajta forrást kellett feltárni, és felhasználni. Ezek a pártnyilvántartás iratai, a pártarchívumban és a tanácsi levéltárban található iratok, sajtóanyagok, a még élő volt harcostársak és a családtagok emlékezései, esetleg a még magánkézben levő írásos és egyéb anyagok. Az esetek számottevő részében az írásos dokumentumok hiánya, illetve szükségessége nagy gondot jelentett. Az írott és a szóbeli emlékezések szubjektivitása, az emlékezet pontatlanságai sem könnyítette a munkát. Végeredményben a sokoldalú forrásfeltárás, a gondos, marxista kritikával végzett feldolgozó munka az adott személy tevékenységét és bizonyítottan elfogadott, az eseményeket hitelesen rögzítő életrajzokat eredményezett. A munkák egyik pozitívuma volt, hogy jó néhány addig nem ismert, fontos dokumentum is előkerült, illetve a családok birtokában levő ilyen anyagok a meglevő forrásokat újakkal gyarapították. Gyakran az események részletei ezekből az életrajzokból váltak ismertté. A gondos munkák eredményeként közérthető stílusban megírt, hiteles, történelmileg helytálló, forrásként is felhasználható életrajzok készültek. A megjelent életrajzok az adott