Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [16] 1986. 41 p.

Szecskó Károly: Dokumentumpublikációk a Magyar Tanácsköztársaságról

duló előkészítésének, lefolyásának időszakában és azt követően is több dokumnetumkötet jelent meg. Ezeknek az éveknek a jellemzője volt, hogy addig nem, vagy alig vizsgált témákról adtak közre kiadványokat. Ilyenek voltak pl.: A magyar múzeumügy a két forradalom időszakában. (1918—1919) Tanulmány és dokumentumkötet. Szerk.: Gerelyes Ede. Bp. 1967. — A Tanácsköztársaság határőrizete. Szerk.: Szőcs Ferenc. Bp. 1969. — Iratok a magyar testnevelés és sport történetéhez. 6. Testnevelés és sport Magyarországon a Tanácsköztársaság idején 1918—1919. Szerk.: Kiss Dezső. Bp. 1970. — Dokumentumok a Magyar Tanácsköztársaság zenei életéből. Szerk.: Űjfalussy József. Bp. 1973. — Orosz internacionalisták a Magyar Tanácsköztársaságért, összeállította: Ljudmilla M. Csizsova és Józsa Antal. Bp. 1973. Nemcsak a magyar, de a szlovák történettudománynak is figyelemreméltó nyeresége a „1919. A szocialista világforradalom útján. Magyar Tanácsköztársaság — Szlovák Tanácsköztársaság" 1981-ben közreadott, képekkel illusztrált dokumentumkötet, amelyet Győrffy Sándor és a szlovák Pavol Kanis állított össze. Az ifjúsági mozgalom történetének nyeresége a „Zászlóbontók" című kiadvány. Ez 1980-ban látott napvilágot a Móra Kiadónál. A kötet anyagát Svéd László állította össze. A munka lényegében az 1955-ben közreadott, már említett „A vörös lobogó alatt" című kiadvány bővített változata. A kötet szerkesztője 448 levéltári sajtódokumentumot és viszszaemlékezést közölt a magyar forradalmi ifjúsági mozgalom 1917-től, a nagy októberi szocialista forradalom győzelméről, 1919. augusztus elejéig, a Tanácsköztársaság leveréséig terjedő időszak forrásaiból. A kiadványt a korabeli dokumentumokról készített számos fényképreprodukció teszi színesebbé. A munka minden eddiginél gazdagabb anyagot tartalmaz az említett időszak magyar forradalmi ifjúság mozgalmának forrásaiból. Kun Béla születésének 100. évfordulója alkalmából régi mulasztást pótolt az Akadémiai Kiadó. Napvilágot látott „A Forradalmi Kormányzótanács jegyzőkönyvei 1919" című forráskiadvány. Az anyagot Imre Mátyásné és Szűcs László szerkesztette, s látta el bevezető tanulmánnyal. A kiadvány a Magyar Országos Levéltár kiadványai minisztertanácsi ülések jegyzőkönyveit publikáló forráskiadvány-sorozatának részeként jelent meg. Ez azzal magyarázható, hogy a Forradalmi Kormányzótanács lényegében a korábbi Minisztertanács szerepét töltötte be. A Forradalmi Kormányzótanács ülésein a munkáshatalom minden lényeges kérdése megvitatásra került. A kiadványban közölt forrásokat rendkívül alapos bevezető előzi meg, amelyben olvashatunk a Forradalmi Kormányzótanács hatásköréről, tevékenységéről, szervezeti kérdéseiről, ügyrendjéről és személyi összetételéről. A kötetből kitűnik, hogy 1919. március 22. és 1919. július 29. közötti időszakból 44 ülés jegyzőkönyve maradt fenn. A kötet szerkesztői közölték a napirendek jegyzékét, kimutatást készítettek az ülések résztvevőiről. Az anyagot tárgymutató, személynévmutató, földrajzi névmutató, a kötetben előforduló hírlapok és folyóiratok jegyzéke, rövidítésjegyzék, illusztrációjegyzék, német és orosz nyelvű összefoglaló zárja. Bár az elmúlt évtizedekben a Tanácsköztársaság történetének forrásaiból számos dokumentumgyűjteményt adtak ki a különféle könyvkiadók, intézmények, de ennek ellenére ma is van több olyan témakör, amely a kiadásban „fehér foltot" jelent. Ezek közül csak néhányat sorolok fel. A Tanácsköztársasággal foglalkozó 1956 után megjelent feldolgozásokban, főleg azokban, amelyekben szerzőik az agrárpolitikát dolgozták fel, olvashatjuk: a proletárdiktatúra időszakában nemcsak a nagybirtokok köztulajdonba vétele, mezőgazdasági termelőszövetkezetek létrehozása ment végbe, hanem egyes helyeken volt földosztás is. Ez a tény pedig jótékony hatással volt a szövetségi politikára. A földosztással kapcsolatos eddig alig feltárt forrásokat fel kellene kutatni, s azokat kiadványban kellene közreadni. Főként a helyi levéltárak 1918 —19-es fondjaiban érdemes lenne erre vonatkozóan kutatómunkát végezni. Nem jelent meg dokumentumkötet a Tanácsköztársaság egyházpolitikájáról. A korabeli forrásokból s a proletárdiktatúra eddigi irodalmából közismert, hogy a Tanácsköztársaság vezetői ezen a téren szűkkeblű, mai szóval szektás politikát folytattak. A vallásoktatás felszámolása, az egyházi vagyon majdnem teljes likvidálása, a szerzetesrendek korlátozása nem volt szerencsés lépés. Ez a vallásos tömegeket, főképp a parasztságot a munkáshatalom ellen hangolta. Az egyházi levéltárakat is bevonva, össze kellene gyűjteni az 1919-es egyházpolitika forrásait, s ezekből legalább egy válogatott kötetet kellene kiadni. Van még adósságunk az államigazgatás vonatkozásában is. A Forradalmi Kormányzótanács üléseinek jegyzőkönyveihez hasonlóan közre kellene adni a megyei forradalmi kormányzótanácsi biztosok jelentéseit is. Az eddig még feltáratlan dokumentumok felkutatásával, közreadásával, majd feldolgozásával még teljesebbé lehetne tenni azt a képet, amelyet az elmúlt évtizedekben történészeink a magyarországi Tanácsköztársaság országos és helyi eseményeiről készítettek.