Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [15] 1985. 40 p.

Varga György, T.: Az MDP központi iratainak rendezése során felmerült intézménytörténeti kérdésekről

II. Párton kívüli oktatás a) Tömegszervezeti és állami oktatás alosztálya b) Köznevelési alosztály.

41 Az Oktatási Osztály politikai felelőse Révai József, vezetője Bíró Zoltán volt. c) A Sajtó Osztály a Titkárság 1949. március 23-i határozata értelmében az Agitációs Osztályba olvadt be és mint annak alosztálya működött tovább.

42 Az osztály vezetője Láng István volt. d) A Propaganda Osztály nevét 1948. december 20-án Agitációs Osztályra változtatták, s a korábbi — túlnyomóan szervezeti természetű — feladatok mellett előtérbe állították a propagandamunkát.

43 Az osztály két nagyobb szerkezeti egységre (Agitációs-irányító, illetve anyagkidolgozó csoport), azon belül reszortokra tagolódott. Más vonatkozásban már említettük, hogy az Agitációs Osztályba 1949 márciusában beolvadt a Sajtó Osztály, majd 1949 júniusában — a köznevelési reszort kivételével — a Kultúrpolitikai Osztály. Az osztály politikai felelőse Révai József, vezetője Orbán László volt. 6. Feltétlenül szükséges, hogy az archontológia kutatási módszereit az általunk vizsgált tárgyra is kiterjesszük, a szervezettörténetírásban meghonosítsuk. Az archontológia levéltári

44 — más megközelítésben: történeti

45 — forrástudomány, amely a jelentősebb kormányzati tisztségek viselőinek megállapításával,

44/a részletezőbb megfogalmazásban: az országos kormányzati szervek, a helyi közigazgatás, a pénzügyigazgatás, az egyházak tisztségviselőivel, az archonokkal (elsősorban hivatali pályafutásuk történetével)

45

'

3 foglalkozik. Jó másfél évtizede annak, hogy Benda Kálmás kijelentette: „ . . . minden magyar történész érzi a történelmi archontológia hiányát, egy olyan kézikönyvszerű kiadványt, mely az egykori tiszticímtárak mintájára felsorolná a királyi udvartól kezdve a kormányzat, a megyék, a városok, az egyházak főbb méltóságait és tisztségviselőit, későbbi tisztviselőit. Minden történész (és levéltáros) szempontjából örvendetes volna, ha az Országos Levéltár tervbe venné a teljes archontológiának az elkészítését, amelynél nem is a polgári, hanem a feudális korszak összeállítása jelenti majd a nehezebb munkát". Az e szavakat emlékezetbe idéző levéltáros megjegyezte: „ . . . a feudális korszaknál is nehezebb, ha ugyan egyáltalán megoldható feladatot az 1945 utáni korszak archontológiájának elkészítése jelenti majd".

46 Ügy tűnik, hogy a magyar levéltártudomány az archontológiai kutatások területén csak az államigazgatás és — eleddig alárendelten — a gazdasági élet tisztségviselőivel vet számot. Véleményünk szerint a felszabadulást, s még inkább a fordulat évét követő időszakra vonatkozóan nem mellőzhető a politikai pártok tisztségviselőivel, funkcionáriusaival foglalkozó archontológia. Egyetértünk azzal a megállapítással, hogy „A hivatalszervezet. . . bizonyos mértékig az archontológiához tartozik, mert a rangokon és beosztásokon kívül ismerni kell azokat a szervezeti kereteket is, amelyek összefogják a tisztségviselők hierarchikus rendjét".

47 Megfordítva ez talán még inkább igaz: a hivataltörténethez — esetünkben a szervezettörténethez — szervesen hozzátartozik az archontológia, ami természetesen nem zárja ki e tudományszak önálló diszciplínaként való művelésének jogosultságát. Elképzelésünk szerint az MDP szervezettörténetének kutatása és feldolgozása során az archontológia kétféle alkalmazására nyílik lehetőség. Egyrészt meg kell állapítanunk, hogy a változó időben kik voltak az MDP országos vezető szerveinek, testületeinek, magas szintű bizottságainak tagjai, továbbá a központi apparátus osztályainak vezetői, helyettes vezetői és alosztályvezetői. (Ennél mélyebbre hatolni jelenleg kilátástalan célkitűzés volna.) Az archontológia alkalmazásának ezen módja a szervezeti egységek történetének anyagába épül. Másrészt külön archontológiai fejezetet tervezünk, a fentebb megjelölt funkcionáriusok alfabetikus rendjében. Ez a fejezet személyi adatokat tartalmaz, anyagát a legszűkebb értelemben vett életrajzi, továbbá a politikai és közhivatali pályafutással kapcsolatos ismeretekre korlátozva. Ennek során lehetőség szerint meg kell állapítanunk az érintett személyiségeknek a tárgyalt időszakban a pártban, az állami és társadalmi szervekben viselt minden fontosabb tisztségét, azt a tényt, hogy korábban mely párt(ok) tagjai voltak stb. JEGYZETEK 1 Ember Győző: Levéltári terminológiai lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982. 210—211. p. (15—85) 2 V. ö. Levéltári ismeretek kézikönyve. Tankönyvkiadó, Budapest, 1980. 219. p. 3 Ember Győző: i. m. 211—212 p. (15—94)