Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [15] 1985. 40 p.

Varga György, T.: Az MDP központi iratainak rendezése során felmerült intézménytörténeti kérdésekről

Mielőtt e koncepció kimunkálását vázlatosan áttekintenénk, szükségesnek látjuk, hogy két szempontot hangsúlyozzunk. a) Jelen írásban a koncepciót nem vetjük alá a megvalósítás kontrolljának, mivel annak mégoly elnagyolt tárgyalása is szétfeszítené e cikk kereteit. b) A „beágyazódás", a lényeges összefüggések puszta felvillantására sem vállalkozunk. A készülő tanulmány természetesen nem mellőzheti majd e problémakomplexum elemzését, elsősorban a kortörténeti irodalom eredményei, másodsorban saját kutatásaink alapján. Ezúttal talán elegendő, ha emlékezetbe idézzük Rákosi Sándor vonatkozó megállapításait. Rákosi Sándor véleménye szerint az átszervezést az tette szükségessé, hogy „Az apparátust a felszabadulás óta eltelt évek során felhalmozódott tapasztalatok felhasználásával alkalmassá kellett tenni a szocializmus építésével járó feladatok megoldására".

15 Helyesen utal arra, hogy jóllehet az apparátus átszervezése „lényegében helyes elvek alapján és helyes irányban történt, ... de azokban az években ment végbe, amikor a párt egész politikájára a személyi kultusz és káros következményei nyomták rá bélyegüket. . ." Egyetértünk azzal az álláspontjával is, mely szerint „A baloldali dogmatikus, szektás szemlélet, az ideológiai, gazdasági irányvonal eltorzulása mellett elsősorban a pártmunka tartalmára nyomta rá bélyegét. . . De nem elhanyagolható ... az a hatás sem, amelyet a személyi kultusz a pártapparátus személyi összetételére és munkamódszerére gyakorolt."

16 A személyi összetételre vonatkozóan — jogosan — a törvénytelenségekről s a Rákosiklikk elvtelen káderpolitikájáról ejt szót, a munkamódszerrel kapcsolatban — s ezzel szintén egyet kell értenünk — a személyi kultusz légkörében eluralkodó kritikátlanságról. Okfejtésének záró megállapítása: „Mindezek a helyes irányban folyó átszervezés eredményeit, hatását korlátozták, jelentős területeken semmivé tették vagy eltorzították". Az egyesült párt átszervezésének gondolatát az MDP Központi Vezetősége (KV) Szervező Bizottságának 1948. június 28-i ülésén vetették fel. Ezen az ülésen tárgyalták a Bizottság három hónapos — az 1948. július 1.—október 31. közötti időszakra vonatkozó — munkatervét, amiben feladatul tűzték ki a pártapparátus és a vezető pártszervek bizonyos mértékű rekonstrukcióját. Ügy ítélték meg, hogy szükséges a központi apparátus „jobb centralizációja" egyes osztályok átépítése s a feleslegessé vált osztályok leépítése útján. A feladat megoldását sürgősnek tartották: azt tervezték, hogy a kiküldött bizottság javaslatait a Szervező Bizottság júlis 31-ig napirendre tűzi.

17 A testület 1948. július 2-i ülésén megbízták az Orbán Lászlóból, Farkas Mihályból, Kovács Istvánból, Szőnyi Tiborból, Marosán Györgyből és Szirmai Istvánból álló bizottságot, hogy július 30-ig terjesszen javaslatot a Szervező Bizottság elé.

18 A munkálatok azonban elhúzódtak. A Szervező Bizottság 1948. december 3-án bizottságot küldött ki a központi osztályok munkamódszereinek felülvizsgálására, Kovács István, Szőnyi Tibor, Révész Ferenc, Orbán László, Köböl József és Donáth Ferenc személyében. A bizottság munkájáért Szirmai István volt felelős.

19 A központi pártapparátus átszervezésére vonatkozó javaslatot a Titkárság 1949. február 9-i és a Politikai Bizottság 1949. február 17-i ülése tárgyalta.

20 Az utóbbi anyaga tájékoztatásul közli, hogy a Szervező Bizottság bizottságot küldött ki a KV apparátusa szerkezetének és munkamódszerének felülvizsgálására, ami arra enged következtetni, hogy a korábban említett két bizottságot valamikor összevonták, vagy legalábbis közös javaslat elkészítésével bízták meg. Nem állapítható meg minden kétséget kizáróan az összevont bizottság (?) személyi összetétele, az viszont tény, hogy a felsoroltak mindegyike részt vett a Titkárság vagy a Politikai Bizottság említett ülésén, a testület tagjaként vagy meghívottként. A javaslat előadója mindkét esetben Szirmai István volt. A Titkárság 1949. február 9-i ülésén Rákosi Mátyás, Szakasits Árpád, Gerő Ernő, Kádár János, Marosán György, Révai József, Kovács István és Horváth Márton vett részt; a 2. napirendi pont tárgyalására meghívták Szirmai Istvánt, Orbán Lászlót, Szőnyi Tibort, Köböl Józsefet és Révész Ferencet. A napirendi pont iratai — sorrendben — a következők: — a kiküldött bizottság javaslata (kelte: 1949. január 14., aláírás nélkül), Szakasits Árpád tintával írott lapszéli megjegyzéseivel; — Kádár János, Rajk László és Gerő Ernő észrevételei; — a kiküldött bizottságnak az észrevételekre reflektáló álláspontja. A bizottság jelentésének első része a KV apparátusa szerkezeti felépítésének jelentős fogyatékosságait tárgyalta, a pártapparátus és az államapparátus viszonya, illetve a pártapparátus belső állapota szempontjából. A jelentés az alapvető ellentmondást abban látja, hogy a fordulat éve előtti politikai viszonyoknak megfelelően kiépített központi apparátus a hatalmi viszonyokban bekövetkezett döntő fordulat után lényegbevágóan nem változott, s továbbra is ellátja az állami apparátus számos feladatát. Á jelentés ezzel kapcsolatban megállapítja: „Az utóbbi időben