Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [15] 1985. 40 p.

Varga György, T.: Az MDP központi iratainak rendezése során felmerült intézménytörténeti kérdésekről

keresztül realizálódik. Számot kell azonban vetni azzal a körülménnyel, hogy a politikai döntéshozatal folyamatában nehéz pontos határt húzni a párt és az állam működési területei közé. Ebből a szempontból a legfontosabb — és szervezettörténetileg is vizsgálandó — elméleti vonatkozások: „A párt általános politikai szempontból közelíti meg a társadalmi problémákat, de adott helyzetben nem zárható ki az operatív fellépés lehetősége sem, ez azonban nem válhat általános gyakorlattá. Ugyanakkor bármennyire is megvalósító szakjellegű a pártdöntések általánosságához képest az állami intézkedés, mégsem nélkülözheti a politikai elemet, amely áthatja a proletárdiktatúra egész rendszerét. A hatáskörök teljes, taxatív felsorolása, de még körülírása is nehézkes, csakis a konkrét történelmipolitikai viszonyok adottságainak egzakt figyelembevétele igazíthat el ebben a kérdésben."

9 A hatásköri elhatárolások az egyes szervek között is csupán viszonylagos körülírások lehetnek, gyakorta a jogszabályok, illetve — pártszervek esetében — a párthatározatok ellenére is kisebb-nagyobb mértékben módosulhat a szándékolt döntésmegosztási rendszer. Végezetül különösen fontos vizsgálati szempont a szervezeten belüli hatásköri elhatárolások problémaköre. 2. A pártlevéltári irodalom termékei közül hét munka sorolható a szervezettörténet műfajába.

10 Rákosi Sándoré az érdem, hogy idejekorán felismerte a műfaj művelésének szükségességét és vállalta az úttöréssel járó — s az iratállomány korabeli rendezettségi szintje miatt különösen sokrétű — nehézségeket. Könyve a központi pártlevéltárban őrzött MKP és MDP fond (teljes, ill. részleges) rendezésének alapjául, az MKP és az MDP megyei szervezettörténeteinek megírásához kindulópontul és műfaji mintául szolgált. Rákosi Sándor írását mint segédkönyvet a történészek is haszonnal forgatták. Ez a munka ma sem mellőzhető, hiszen számos tényt gondosan regisztrál, s alapvető öszszefüggéseket vázol vagy felvillant, mégis ma már a gyakorlat által meghaladottnak tekinthető. Rákosi Sándor arra vállalkozott, hogy megpróbálja ,, . . . a központi vezető szervek és testületek határozatai alapján felvázolni a pártapparátus szervezeti változásainak fő vonásait". Korrekt módon leszögezte: nem vizsgálja, hogy megtörtént-e, s ha igen, hogyan a határozatok végrehajtása, nem tárgyalja a szervezeti változtatásoknak a pártmunka tartalmára gyakorolt hatását, sem a párt politikájának, munkamódszereinek kialakulása és a szervezeti változások közötti kölcsönhatást.

11 Erről a lépcsőfokról a gyakorlatban már továbbléptünk. A rendező munka során egyremásra olyan kérdésekbe ütköztünk, amelyek megkövetelték, hogy a határozatok szervezeti felépítést kialakító vagy módosító és hatáskörmegállapító szintjénél mélyebbre hatoljunk. Azt tapasztaltuk ugyanis, hogy egyes esetekben a határozatot egyáltalán nem vagy csak részlegesen, vagy nem a megadott időpontban (időhatárok között) hajtották végre, illetve, hogy a rendezés alatt álló fondképző szerv (szervezeti egység) hatásköre és működése a valóságban — kezdettől fogva vagy hamarosan — eltér attól, amit a határozat előírt. Természetesen vizsgálni kellett vagy kellett volna, hogy a határozat egyértelmű-e, megvalósítható-e stb. Ennek megfelelően a rendezési tervekben és az ún. fondtörténeti tájékoztatókban rögzíteni kellett a változások, illetve a határozatoktól való eltérések tényét — egyébként ugyanis a levéltári segédlet és az iratállomány egy része nem informál, hanem dezinformál —, és keresnünk kellett a változások, eltérések okait. Nyilvánvaló hogy a határozatok végrehajtásának ellenőrzésével elmozdultunk a határozatok struktúra- és hatáskör-megállapító szintjéről. Előfordulhat persze, hogy nem született határozat vagy az nem ismeretes. Ilyen esetekben a fond irataiból kell(ett) kielemezni a fondképző szerv (szervezeti egység) hatáskörét, illetékességét, szervezetét és ügyintézését. Feladatunkat abban látjuk, hogy a rendezés során felhalmozódott tapasztalatokat szervezettörténeti munkában összegezzük. Ennek a feladatnak — jóllehet mindenképpen részleges — teljesítése egyrészt visszavezet a kiindulóponthoz, a levéltári rendezéshez, hitünk szerint hozzájárulva annak magasabb szintre emeléséhez, másrészt a történeti kutatások számára korszerű segédletül szolgálhat. Rákosi Sándor munkájának szerkezeti vázlata a következő: I. A párt országos vezető testületei és szervei 1. A kongresszusok és a pártértekezletek 2. A Központi Vezetőség 3. A Központi Vezetőség által választott szervek II. A párt központi osztályai III. A párt területi és helyi szervei. Ez a felépítés (és a hozzá tartozó tárgyalásmód) világos, áttekinthető, megfelel a korabeli szükségleteknek és ismereteknek. Az el-