Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [13] 1983. 145 p.

Szűcs László: A Marx-Engels irathagyaték története és magyar vonatkozásai

egyben a pártarchivumtól ia. Másróazt azért, mert a 72.000 holland forint vételár azerényebb ösezeg volt a szovjet inté­zet által felajánlott kölcsönnél /nem is szólva arról, hogy csak a Marx-Engels hagyaték ellenében ajánlottak nagyobb ösz­szeget/. Harmadrészt a szovjet javaslat lehetővé tette volna a dokumentumok közös publikálását, a holland intézet viszont kizárólagos jogot szerzett az iratok feldolgozására és kiadá­sára. Végül, de nem utolsósorban egy bank, illetve a bankok egy csoportja által fenntartott intézet kezébe került a tudo­mányos szocializmus megalapitóinak irathagyatéka - s mint Friedrich Adler már évekkel korábban jelezte - a szocialista befolyás érvényesitésének kevés tere maradt. Még ezzel sem ért azonban véget az irathagyaték kalan­dos sorsa. 1930 végén, a müncheni egyezmény után megállapodást kötött Posthumus, az amsterdami intézet vezetője G.D.H.Colé oxfordi egyetemi tanárral, hogy a német pártarchlvumot, vele együtt Marx és Engels iratait, biztonsági okokból Angliában helyezik el. 1930 végén és 1939 elején meg is történt az át­szállítás. Először Harrogate-ban, később Oxfordban helyezték el, összesen 170 ládában az iratokat. A német párt egyes Párizsban maradt iratait még a né­met megszállás előtt Ambois-ba szállították. Ilyen módon megmenekültek Marx és Engels iratai a náci pusztítástól, bár Amsterdamba, illetve Párizsba történt bevo­nulásuk után mindent elkövettek, hogy ezek nyomára akadjanak. 1945 után a német pártarchivum - vele együtt Marx és Engels irathagyatéka is - visszakerült Amsterdamba s a mai na­pig is az Jnternationaal Instituut voor Socialo Geschiedenis

Next

/
Thumbnails
Contents