Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [13] 1983. 145 p.

Szűcs László: A Marx-Engels irathagyaték története és magyar vonatkozásai

tők részéről egyaránt nagyra értékelt és keresett darabokká váltak. Már a lafargue-hagyatókból is értékes darabok kerültek Olaszországba - és csak negyven év múlva kerültek elő Emilie Bottigelli publikálása révén

e Sorge is, miután publikálta a hozzá intézett és hozzá került leveleket, az egész anyagot átadta a Hew-York-i nagy Public Librarynak. A Bernstein által magából a hagyatékból kiemelt iratok sorsa is bizonytalanná vált hosszabb időre, de az első világháború 03 az 1918. évi forradalom idején iljabb darabok kerültek ki a hagyatékból. Egyenesen a megsemmisülés veszélyének lett kitéve a felbecsülhetetlen értékű iratanyag a fasizmus németországi hatalomra jutását követően, s ezzel a nagy értékű hagyaték történetének újabb fejezete kezdődött. Néhány bátor, önfeláldozó férfinak köszönhető, hogy a Marx-Engels irathagyaték nem került a nácik kezébe és nem semmisült meg. Mindenekelőtt Johann Hinrischsen, a pártlevéltár vezetője lépett fel erélyesen az iratok időbeni elmenekiténe érdekében. Először egy szociáldemokrata tapétázó mester üzletében, a berlini Lutherstrassén rejtették el az állandó házkutatásokat tartó SA alakulatok szeme elől, majd a mozgalomtól távol álló Dávid Salomon kéziratkereskedőhöz vitték a 7/estfülischen Strasse 36. alá. Gerhard Breitscheid, korábbi német szociáldemokrata képviselő és Hans Hansen, dán szociáldemokrata vezető /később Hedtoft néven miniszterelnök/ között létrejött megállapodás alapján készitették elő az iratok Dániába csempészését. Az akciót Uwe Andersen dán és Willheim Schmel német szociáldemokrata irányította. Hátizsákokban, csónakon, a náci határőrséget kijátszva juttatták el az iratokat Kopponhágába.