Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [13] 1983. 145 p.

Molnár János : Az archívumi anyag felhasználása a kommunista nevelés szolgálatában

meréae éa megértése nélkülözhetetlen feltétele a jelennel éa a jövővel való azonosulásnak. Ezen a téren nekünk nemcsak mint történéazeknek, de mint levéltároaoknak ia megvannak a feladataink. A levéltárakkal szemben - nem egéazen megalapozatlanul - aokáig az a nézet uralkodott, hogy elzárkózó, befelé forduló intézmények. Általánoa gyakorlat volt, hogy a levéltárak, levéltároaok nem mentek elébe az érdeklődéanek, legfeljebb lehetővé tették a tudományos kutatáat, a maguk is folytattak ilyen jellegű munkát, többnyire egy azük azakmai réteg réazére; tehát közvetve járultak hozzá a társadalom tudaténak formáláaához. Magyarorezágon a légutóbbi évtizedekben megváltozott a helyzet: a levéltárosok egyre inkább feliamerik az általuk őrzött iratanyagban rejlő közvetlenebb neveléai lehetőséget ia. Ma már eléggé általános levéltárainkban - köztük a pártarchivumokban ia - az a felfogáa, hogy az iratanyag nem caupán a tudósok kincseabányája, nemcsak a történetirás alapvető forrásanyaga, hanem megfelelően válogatva, feldolgozva és az olvasókhoz eljuttatva eredményesen hasznosítható az ismeretterjesztésben, a hazafias és internacionalista nevelésben^ a szocialista tudat formálásában is. Természetes. azonban, hogy a levéltárak közművelődési munkájában általában a segités, a közreműködés játssza a főszerepet. A közreműködés a felmerülő országos éa helyi igényekhez, illetve az e munkákkal fő feladatként foglalkozó intézményekhez kapcaolódik,mértéke pedig a levéltári sajátosságokhoz igazodik. Csak ritkán jelentkezik önállóan a levéltár mint közművelődési tényező.