Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [12] 1982. 151 p.

Varga György, T.: A magyar levéltári terminológiai lexikonról

se illexi. Levéltári terminológiai lexikonénak vitatható vonásai - megítélésünk szerint - két, egymással összefüggő forrásból fakadnak: egyrészt a túlzott /vagy merev/ szisztematizálásból /a munkában a mindenütt mindent elmondani elve érvényesül/, másrészt a nagymennyiségű fogalomból; mindez olykor szószaporitáshoz, átfedésekhez, következetlenségekhez vezet s a szükségesnél vagy kívánatosnál terjedelmesebbé teszi a kötetet. Valószinüleg javára vált volna a lexikonnak, ha Ember Győző csökkenti a címszavak számát. Véleményünk szerint indokolatlan külön címszóként szerepeltetni olyan fogalmakat /pl. ügyirattan -újkori irattan/, amelyeknek jelentéstartalma és jelentésköre egybeesik, vagy a latin kifejezéseket, ha magyar megfelelőjük is önálló címszó /pl. numerus, scrinium, cista, ladula/. Ilyen.esetekben egyetlen fogalom címszóként való alkalmazása a helyes, mig a szinonimák az adott fogalom meghatározását követő magyarázat szövegében nyerhetnek elhelyezést, annál is inkább, mert a kifejezések betűrendi jegyzékében igy is fellelhetők. Számos esetben Ember Győző is ennek megfelelően jár el; helyes lett volna, ha módszerét következetesen alkalmazza. Egyéb következetlenségek is előfordulnak a lexikonban. Igy pl. a fogalmokban hol szerepelteti a "levéltári" jelzőt, hol nem /91-S5. p./, vagy a levéltári intézmény kategória levéltár tipusok alkategóriájában a megszűnő levéltár magyarázata igy hangzik: "A megszűnő levéltár nem levéltártípus, bármely típusa levéltári intézmény megszűnhet". /71. p./ Bem látszik