Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [11] 1981. 202 p.

Ságvári Ágnes: A munkásmozgalom történetének forrásai a Fővárosi Levéltárban

jában. Innen indult ki a javaslat az egyházi és a családi levéltárak állami őrzésbe vonására, az országos, egységes szempontú rendezési és leltározási munkálatokra. Annak ellenére, hogy az ország levéltárügyéhez mérten Budapesten általában korszerűbb levéltári szemlélet volt honos és a főváros törvényhatósága mindig is kiemelten foglalkozott a levéltári feldolgozás ügyével, döntő fordulatot csak a felszabadulás hozott. Az 1950. évi 29.sz. törvényerejű rendelet bizto3itotta a széleskörűen értelmezett levéltári anyag védelmét, kiterjesztette a "begyűjtés" körét az addig magánőrizetben lévő, de össztársadalmi érdeket érintő anyagokra, mint például a családi, vállalati iratok. Az anyaggyarapitá3 lényegében a területi illetékesség alapján történt. Iíem terjedt ki azonban az 1950 előtt Pest megyéhez tartozó, majd Hagy-Budapesthez csatolt közigazgatási egységek iratanyagaira Ez utóbbiak - sajnos, rossz fizikai, többségűkben rendezetlen állapotban, segédkönyvek nélkül - a Pest megyei Levéltártól 1930-ban kerültek át hozzánk. Az 1969/27. sz. törvényerejű rendelet, midőn a levéltárakat igazgatási, közművelődési és tudományos intézményeknek minősítette, az általános, azaz tanácsi levéltárak felügyelete alá vonta szinte keletkezésüktől az iratokat

t

függetlenül azok későbbi történeti értékétől. A tudományos feldolgozás kötelezettségének tényében pedig a rendezés, feltárás, elemzés, népszerűsítés feladatai kerültek előtérbe. Ezen távlatok realizálásához kedvező feltételt teremtett a levéltárak taná-