Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [11] 1981. 202 p.

Kársai Elek: A legújabbkori történetírás forrásai 1.

I. Pormai szempontból megkülönböztethetünk a/ kézzel vagy írógéppel irott, azaz hagyományos eszközökkel létrehozott forrásokat. Ezek külső megjelenési formája lehet tisztázat vagy fogalmaz­vány, vagy másolat, vagy többes példány. A tisztázatok közé sorolhatjuk mindazon iratféleségeket, amelyek levél,átirat, leirat, jegyzőkönyv, feljegyzés, jegyzék vagy listák formá­jában kjészülnek. A tisztázatok vizsgálatánál - az irat forrásértékének megha­tározása érdekében - mindenekelőtt az irat készítőjének hi­vatali beosztását kell tekintetbe vennünk, nem érdektelen ugyanis, hogy valamely magasszintü tárgyalásról, megbeszélés­ről az államfő, a kormányfő,a miniszter vagy a kiséret ala­csonyabb beosztású tagja, titkár vagy tolmács készített jegy­zeteket, feljegyzést. Az ügy további menetét, fejleményit is nyomon kell követnünk, ha bármi feljegyzés, megjegyzés ta­lálható az iraton. Lehetőleg addig kell eljutnunk, ameddig az irat végső elintézést nyert, azaz megkapta az "irattárba" jel­zést. Az ügy fejleményeinek végső eredménye azonban olyan ál­lásfoglalás is lehet, mely fogalmazványban, azaz levél vagy átirat, leirat tervezetben jut kifejezésre. Más hivataltól, intézménytől, irattermelő szervtől be­érkezett tisztázat forrásértékét akkor tudjuk helyesen megí­télni, ha ismerjük a címzettnek az iratban foglalt ügyre vo­natkozó állásfoglalását, vagy a hivatali ranglétra fokozatai szerint illetékes tisztviselők véleményét, javaslatát.

Next

/
Thumbnails
Contents