Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [11] 1981. 202 p.

Szerényi Imre: A magyar munkásmozgalom történetének levéltári forrásairól

mennyi összetevőjéről reális képet alkothasson, nem szorítkozhat arra, hogy csupán azon állami szervek iratcsoportjait vizsgálja, amelyekben a koalíciós időszakban a munkáspártok politikája közvetlenül érvényesül, hanem fel kell derítenie azt is, hogy a még meg nem hódított területeken milyen tényezők akadályozták a forradalmi átalakulás kibontakozását. Méginkább komplex módszereket kell alkalmaznia a munkásmozgalom-történésznek az állami eredetű levéltári anyag kutatásában a szocialista forradalom győzelme és a proletárdiktatúra államszervezetének kiépülése során. A szocialista társadalom építésének időszakában a munkásmozgalom-történetírás és a nemzeti történet feldolgozásának alapvető forrásai azonosak. Természetesen mindkettő tematikájában maradnak szép számmal olyan kérdések, amelyeknek behatóbb vizsgálatával különböznek egymástól, ennélfogva kutatásaik mélysége, szélessége sem azonos a különböző forráscsoportokban. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a pártpolitika és az állami politika összefonódása sok tekintetben új követelményeket állit a munkásmozgalom-történész elé, megköveteli tőle, hogy kitágult forráskörét a különféle szaktudományok eredményeinek ismeretében értelmezze és dolgozza fel. A felszabadulást követő első évek történetére vonatkozóan sajátos forráscsoportot alkot nak a népi szervek iratai. Ezek - tevékenységük egészét tekintve - társadalmi szervek voltak, ugyanakkor azonban igazgatási teendőket is elláttak, a nemzeti bizottságok pedig meg alakulásuk időszakában az államhatalom helyi szerveiként működtek. A nemzeti bizottságok mellett jónéhány néphatalmi,