Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [9] 1979. 106 p.

Szabó Ferenc: A helytörténetírás politikai szerepe, jelenlegi helyzete, módszertana és forrásai

gel együtt a tudatformáló munka közvetlen igényeit is szolgálják kétségkívül meglévő hibáik ellenére. E hibák zöme abból fakad, hogy az életrajzi kötetek a megyei munkásmozgalmi monográfiák előtt készültek el. A forrásbázis emiatt szűkebb lett, az összefüggések egy része rejtve maradt. Bár ebben a műfajban a rangsorolás szinte lehetetlen, a Vas, a Somogy és a Hajdú-Bihar megyei gyűjteményeket tartom a legjobbaknak. Talán elsősorban azért, mert a bemutatott mozgalmi harcosokat a történeti múlt egységes rendszerében próbálták elhelyezni: irnak a mozgalom egészéről, helyi sajátosságairól, irányzatairól, s irnak a személyiségek emberi vonásairól is. A kézikönyv szerepet betöltő alapmunkálatok sorában - ismét a teljesség igénye nélkül - még két közismert helytörténeti műfajra kivánok rámutatni. Hosszú ideje folynak a megyei helytörténeti lexikonok munkálatai. Ebben - még a hatvanas évek elején - Veszprém megye végzett úttörő munkát. A dunántúli megyék nagyobb része pár éven belül eljut saját lexikona megjelentetéséig. Az Alföldön még csak kezdeti stádiumban vannak az ilyen munkák. A megyei helytörténeti lexikonok - a műfaj előnyeivel és hátrányaival együtt - végeredményben egyfajta megyetörténeti és megyeleirói összegezések is, komplex formában, az egyes településekig lemenőén, összehasonlítható adatsorokkal. A másik fontos - és kellően nem mindig méltányolt műfaj a megyénkénti hírlap- és folyóiratbibliográfiák lassanként teljessé váló sora. Ezek megadják nemcsak az adott területen valaha is megjelent periodikák alapvető adatait, hanem