Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [8] 1978. 259 p.

Jakab Sámuel: Levéltári anyagaink védelmének kérdései és a modern technika által kínált lehetőségek

dokumentumait őrizzük, különböző lehetőségekkel rendelkeztek. Az iratok szempontjából nem közömbös az őrzési hely. Más az, ha külön erre a célra épült irattárakban, illetőleg valamelyik munkásotthon szekrényaljában, pincéjében vagy még ennél is roszszabb körülmények között tárolták azokat. Az állagmegóvás jelentőségét húzza alá az a tény is, hogy a levéltáraknak egyre nagyobb tömegű dokumentumot kell befogadniuk, amelyek jelentős része nem alkalmas archiválásra. Ugyanakkor a hagyományos feladatok is uj formában jelentkeznek. Ezzel a problémával csak a standardizált restaurálás és konzerválás kidolgozásával lehet megbirkózni. II. Az archiválhat óság problémája már a dokumentumaink levéltárba kerülése előtt kezdődik, keletkezésük pillanatától kezdve számos kémiai, biológiai és fizikai károsodás éri őket. Kémiai károsodást szenvedhetnek a dokumentumok szerkezeti felépítésük és a környezet kölcsönhatásának reakciójaként. Különösen érvényes ez a XIX. század végén és a XX. században gyártott papírokra, valamint a filmek, fotókópiák és más vegyi uton létrejövő dokumentumok esetében. Korunk környezetszennyeződése szintén elősegíti és felgyorsítja a kárt okozó kémiai folyamatokat. Legismertebb ilyen tipusu károsodás a savak által létrehozott roncsolódás. Korunk papírjai összetételüknél fogva igen magas hidrogén ion koncentrációt tartalmaznak és a környezettel reakcióba lépve olyan kémiai folyamatokat indítanak el, amelyek a papir megsemmisüléséhez vezethetnek. Ugyanez vonatkozik az iróanyagok nagy részére is. Jól ismertek az úgynevezett tinta- és szinkárosodások, amelyek hatására a szöveg olvashatatlanná válik. Ez