Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [8] 1978. 259 p.

Szűcs László: A pártarchívumi anyag felhasználása, különös tekintettel a felszabadulást követő időszak irataira

goznak fel, illetve szigorúan bizalmas, titícos iratokba is betekintést nyertek: a nyilvánosságra hozandó szöveget közlés előtt mutassák be Archívumunknak. Erre nézve már a kutatás engedélyezésekor kötelező nyilatkozatot kérünk tőlük. Ezzel az előírással természetesen nemcsak a szigorúan bizalmas adatok nyilvánosságra hozatalának kívánunk gátat vetni, hanem egyben a kutatók munkáját is segítjük, elsősorban azzal, hogy a jelzeteik pontosságát ellenőrizzük. Mindent egybevetve azonban a kutatónak, pontosabban valamely történelmi téma tudományos feldolgozásához nyújtható levéltárosi segítség legrangosabb formája: a forráskiadvány, különösen az egy fondra alapozott levéltári forráskiadvány. Elsősorban azért, mert az ilyen forráskiadvány egyben az adott fond legmagasabb szintű levéltári feldolgozását jelenti; minden lényeges dokumentum szerepel benne; olyan szinten nyújt tájékoztatást az egész fondról, minden egyes részéről, amilyen szintig az iratanyag természete ezt lehetővé teszi, vagy megkívánja; a közölt dokumentumok valamennyi összefüggésére rávilágít; továbbá azért is, mert mindezen ismereteket nemcsak a dokumentumok őrzőhelyén - tehát a pártarchivumban -, hanem távoli városokban, más országokban is hozzáférhetővé, tanulmányokban való feldolgozásra alkalmassá teszi. Tehát egy-egy ilyen forráskiadvány nagymértékben megnöveli a dokumentumok és a hozzájuk kapcsolódó levéltárosi ismeretek hatósugarát. Egyébként éppen azért is mondhatjuk, hogy a forráskiadvány a levéltárosi munka legmagasabb rendű hozzájárulása az iratanyag feldolgozásához, mivel egy-egy fond rendezésén, leltározásán, mutatózásán éveken át dolgozó levéltáros ismerheti legjobban az adott