Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [7] 1977. 123 p.

Borsa Iván: A VIII. Nemzetközi Levéltári Kongresszus (Washington 1976. szeptember 27-október 1.)

hogy a kutatások további növekedésével kell számolni, s a kutatók egyre inkább témájuk teljes forrásanyagára tartanak igényt. Ennek érdekében szükséges a jelenlegi (fondonként, állagonként tagolt) segédletrendszer integrálása és felvetettem levéltári dokumentációs szolgálat kiépítésének gondolatát a könyvtárakra épült ilyen szolgáltatások analógiájára. A második referátumot az indiai S. N. PRASAD készítette a levéltári anyag hozzáférhetőségének liberalizálásáról. Mig az első referátum eddig nemzetközi fórumokon nem tárgyalt témát dolgozott ki., addig e referátum csak az utolsó tiz év eredményeit foglalta össze, minthogy ez a téma (részben a harmadik referátum témájával együtt) az 1966-ban Washingtonban rendezett rendkívüli kongresszus napirendjén is szerepelt. Akkor az 50 évnél régebbi iratok kutathatósága volt általános, az elmúlt tiz év alatt ez az időhatár 30 évre csökkent. Természetesen ettől vannak eltérések: ahol nincs megszabott időhatár, ott meghatározzák a nem kutatható iratanyag körét. Bár állampolgári jognak tekinti a levéltári anyagban való kutatást, helyesli a "bona fide" kutatók (tudományos ajánló levéllel rendelkezők) előnyben részesítését. Megemlíti, hogy mig a nyugati világban nem tesznek különbséget a bel- és a külföldi kutatók között, nem ez a helyzet számos szocialista és fejlődő országban. Nagy eredménynek minősiti, hogy az utóbbi tiz évben megszűnt a kutatók által készített jegyzetek felülvizsgálata. Megállapítása szerint a vizsgált időszakban egyre nagyobb gondot fordítottak a magánosok iratanyagának megőrzésére, de kutathatóságuk még nem teljesen megoldott. Meggyőződése, hogy e vonatkozásban a Nemzetközi Levéltári Tanácsra is számos feladat hárul. A harmadik referátumot Heinz BOBERACH (NSZK) készítette. A technika szerepét vizsgálta a levéltári anyag használatában.