Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [7] 1977. 123 p.

Borsa Iván: A VIII. Nemzetközi Levéltári Kongresszus (Washington 1976. szeptember 27-október 1.)

Az előadásokat egy évvel a kongresszus előtt be kellett küldeni és az ülésen a referátumnak csak egy 15 perces kivonatát kellett elmondaniuk. A referátumok szövegét megküldték a téma másik két előadójának és 4 korreferensének, az ülés elnökének és "reporter"-ének. Egyidejűleg kiadták, hogy forditsák le a kongresszus további négy hivatalos nyelvére. (Hivatalos nyelvek: angol, francia, német, orosz és spanyol.) A korreferensek 5 percre korlátozott hozzászólásaikat elküldték az ülés elnökének, aki gondoskodott arról, hogy azokat a többi (fent leirt) szereplő 2-3 héttel a kongresszus előtt megkapja. Igy az emelvényen ülők alaposan megismerhették a napirend teljes anyagát, arról - egymás között vitát folytathattak, amit a "reporter"-nek kellett összefoglalnia. Ezek után került volna sor a helyszinen jelentkezettek - ugyancsak spontánnak remélt hozzászólására. Az egyes ülések "rendezője" az ülések elnöke volt, igy sok függött előkészitő munkájától, helyzetfelismerésétől, témavezetésétől. Ez az uj és jobb elgondolás azonban csak részben ért el sikert. Volt elnök, aki az eddigi szokások szerint csak megadta a szót a jelentkezőnek, aminek az lett az eredménye, hogy az emelvényen ülők vitája annyira elhúzódott, hogy önkéntes jelentkezők nem kaptak szót; rontotta a lehetőségeket az a körülmény is, hogy a helyszinen jelentkezett hozzászólók a legtöbb esetben teljesen függetlenül az előzőleg elhangzott vitáktól felolvasták előre leirt szövegüket. Voltak olyan ülések, ahol az elnök ügyes "rendezése" szint adott a tanácskozásnak. - A vázolt elgondolás nem rossz, bár még korrekciókra szorul (pl. helyesebb, ha a "reporter" a legvégén foglalja össze az eredményeket és nem a helyszini jelentkezők hozzászólása előtt ). Az első plenáris ülés az iratanyag levéltárba kerülése előtti kérdésekkel foglalkozott. Az amerikai Artel RICKS A "records