Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [7] 1977. 123 p.

Kende János: A munkásmozgalmi életrajzok levéltári forrásairól

sorolhatjuk pl. Veres Péter Falusi krónikáját is. Jó segitséget nyújt az eligazodásban a Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből c. sorozat, de a nagyobb munkásotthonok, szakszervezetek könyvtári jegyzékeit a 20-as, 30-as években ki is adták s ez is megkönynyitheti munkánkat. A továbbiakban kronológiai rendben megkíséreljük leirni az életrajzíráshoz szükséges legfontosabb levéltári forrásokat. Az 1918 előtti munkásmozgalomra különösen jellemző, hogy "saját" levéltári anyaga igen töredékes, hiányos, s ezen belül is különösen szegényes az 1868-tól a századfordulóig terjedő időszak. Néhány, relikviaként megőrzött iraton kivül jobbára a nemzetközi szocialista mozgalom kiemelkedő személyiségeivel, szervezeteivel, a testvérpártokkal folytatott levelezés maradt fenn (ezek másolatait a Párttörténeti Intézet Archivuma őrzi) s itt bizonyos gyarapodásra is van remény. A fentiek életrajzi adatokat csak a munkásmozgalom kiemelkedő vezetőiről adnak. Számottevő, de ugyancsak töredékes munkásmozgalmi vonatkozású iratanyag található a Miniszterelnökség, a Belügyminisztérium, az Igazságügyminisztérium, a Budapesti Rendőrfőkapitányság iratanyagában, a főváros, a nagyobb városok, megyék levéltáraiban. Ezek már bőségesen tartalmaznak, az előbbieknél sokkal szélesebb körű, személyes vonatkozású iratanyagot. Tájékozódhatunk ezek alapján a munkásmozgalom helyi vezetőiről, a munkásegyletek alapitó tagjairól, a szocialista sajtó munkatársairól (a sajtóperek révén), megismerkedhetünk az agitátorok és szervezők viszonylag széles körével. Ezek az állami levéltárakban őrzött anyagok jobbára eredeti segédkönyvek, névmutatók alapján kutathatók. A Budapesti Rendőrfőkapitányság csonka iratanyagát jól kiegészítik a 90-es évek végétől az I. világháborúig rendszeresen kiadott éves jelentések a szocialista munkásmozgalomról.