Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [7] 1977. 123 p.

Kende János: A munkásmozgalmi életrajzok levéltári forrásairól

szerzők egy része a töredékes tényanyagot gyakran retorikus fordulatokkal egészíti ki, vagy - s ez természetesen önmagában nem hibáztatható - átveszi az általános munkásmozgalom-történeti irodalom megállapításait. Elég gyakori hiba viszont, hogy ezek az "átvételek" egy,már tudományunk által meghaladott szemléletet tükröznek (pl. a szociáldemokrácia értékelésében) s még gondos lektori munkával se mindig gyomlálhatok ki a szövegekből. Mindezek indokolttá teszik, hogy kissé részletesebben foglalkozzunk a munkásmozgalmi életrajzok - főként levéltári - forrásaival ugy, hogy egyúttal néhány vonatkozásban érintsük a biográfia készités módszertanát is. Az életút megrajzolása a születéssel kezdődik. A születés helyének, időpontjának megállapítása azoknál a munkásmozgalmi harcosoknál, akik a két világháború között tevékenykedtek, s egyszer vagy többször összeütközésbe kerültek a fennálló renddel, viszonylag egyszerű. Ügyészségi, bírósági anyagokból, a rendőrség nyilvántartásából (pl. az u. n. Államrendészeti Zsebkönyvből) mindez megállapítható. Korábban azonban csak a hozzávetőleges életkor rögzítése volt szokásban, s ha olyanokról írunk, akik nem kerültek bíróság elé, szükséges az anyakönyvi iratokban, az 1895 előtt születettek esetében - a kötelező állami anyakönyvezés bevezetését megelőzően - az egyházi anyakönyvekben kutatni. Ilyen vizsgálatok alapján sikerült tisztázni pl. Ihrlinger Antal, vagy az Internacionálét fordító Bresztovszky Ernő pontos születési idejét. Az anyakönyvi adatok kutatása egyéb haszonnal is jár, hiszen más források hiján ezekből is megállapítható a hős társadalmi környezete (szülők, keresztszülők foglalkozása). Természetesen alapos életrajz összeállításánál ilyen kevés adattal nem érhetjük be. Helytörténeti, gazdaság- és üzemtörténeti, szociográfiai irodalom, a népszámlálások foglalkozási adatai, esetleges rétegstatisztikai feldolgozások, helyi