Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [6] 1976. 178 p.

Szerényi Imre: Dokumentumok a Kommunista Proletár Múzeum (1919) történetéből

sok szélső szárnyának nagy agitációja - különösen újságokkal, külföldi újságokkal való agitációja - intenzív, nagyerejü volt. A párisi 1889-iki nemzetközi kongresszus előtt és utána pedig megszakittatlan ez az érintkezés a nyugati szociáldemokrátióval, arról pedig, hogy milyen viszonylatba került a legeslegutóbbi hónapokban a magyarországi munkásmozgalom a nemzetközi proletármozgalmakkal, hogy a proletárforradalmi mozgalmaknak mennyire a középpontjába került, mennyire útmutató lett az orosz elv elfogadása és következetes keresztülvitele után a nyugati proletárpártoknak, arról itt bővebben beszélni nem kell. De ha nem is volnának ezek a külföldi vonatkozások,tanitó, nevelő, buzdító és agitáló emlék*, ezer meg ezer volna akkor is a magyarországi munkásmozgalomnak. A mi munkásmozgalmaink vezető emberei az alatt a félszázad alatt, ami az első megmozdulástól, a mostanáig eltelt, az agitáció minden formájával, minden módjával megpróbálkoztak. Az ujságagitációval való kísérletezés jellemzi például az 1867. után következő esztendőket, 1873-ig, addig, amikor a Népszava elődje, a "Munkás heti chronika" megindult. Röpirat, füzet, egyéb nyomtatvány ez időből kevés van, - de egyik főfeladata lesz a Múzeumnak megszerezni teljes gyűjteményre az ez időben megjelent újságokat. Feladata lesz az is, hogy a munkásmozgalom emberei ellen indított hatósági eljárások mindenféle papirosait megszerezze, összegyűjtse, egy teljes gyűjteménybe foglalja. A Proletármuzeumban kell ennek mindnek helyet foglalni, ide kell összegyűjteni, a levéltáraktól, a muzeumokból, a régi belügyministeriumból, a megyei hatóságoktól, a volt államrendőrségtől, a törvényszéki irattárakból, munkásegyesületi irodákból, pártszervek levéltáraiból, egyesek gyűjteményéből. A gyűjtésnek ezen munkája teljes erővel folyik már. Ez a múzeum bizonyosan nem lesz lim-lomok