Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [5] 1975. 120 p.

Zalai Katalin: A Magyarországi Bőripari Munkások Szövetsége szervezeti felépítésének alakulásáról és az iratok rendezéséről

nak egy része fennmaradt. A csizmadia munkások 1886-ban kezdtek szervezkedni. Ek­kor alakult a Budapesti Csizmadia Iparossegédek Segélypénztár Egyesülete. Alapszabályaikat 1889-ben hagyták jóvá. 1894-től 1904-ig Budapesti Csizmadiasegédek Szakegylete néven tevé­kenykedtek. Elsők között csatlakoztak a Magyarországi Cipész és Csizmadia Munkások és Munkásnők Szakegyesületéhez. A Magyarországi Cipész és Csizmadia Munkások és Mun­ kásnők Szakegyesületének alapszabályait 1903-ban hagyták jó­vá. 12, Az országos mozgalom alapjai ekkor már kiépültek. Ezt a tényt csak akkor értékelhetjük kellőképpen, ha ismerjük a szak­ma speciális problémáit és az azokból adódó szervezési nehéz­ségeket. A cipészipar kisipari termelésen alapult, a gyári ter­melés kicsiny és gyenge volt. A szakma szezon jellegű, kere­seti viszonyaik - az ipari szakmák között - a legrosszabbak kö­zé tartoztak. 13. Ehhez járult még a "sitz" " munka elterjedtsége is. Mindezek ellenére, már 1903-ban a vidéki cipész és csiz­madia egyesületek - Arad, Brassó, Debrecen, Eger, Győr, Kecs­kemét, Nyíregyháza, Pápa, Pécs, Szombathely - egymásután 14. csatlakoztak a budapesti központhoz. 1905 március végén már 43 vidéki és 7 budapesti csoport­juk volt. 1910-ben 69 csoportról számolt be a Szakszervezeti Ta­nács jelentése. 15. Kétségkívül a legnagyobb vonzóerőt a segélyek ' jelentet­ték. Tagjaiknak jogvédelmet, művelődési lehetőségeket biztosi­tottak. Szervezett munkaközvetités is folyt.

Next

/
Thumbnails
Contents