Tájékoztató a Magyar Szocialista Munkáspárt archívumai számára [2] 1972. 130 p.

Jakab Sámuel: Általános szempontok a levéltári anyag védelméhez

Az eljárás egyik hátránya, hogy napjaink iratanyaga nem dolgozható fel, mert a szöveg cromatografálását (széthuzódását) nem tudjuk kiküszöbölni. f< Bevonó eljárások Lényege, hogy a restaurálásra kerülő lapokat, egy ül. két oldalon leragasztjuk olyan áttetsző anyaggal, hogy a szöveg olvasható maradjon. A müvelet végezhető kézzel vagy géppel, az eljárás lehet nedves vagy száraz. A nedves eljárás. A dokumentum felületét vahmilyen ragasztóanyaggal bekenik, rátesznek egy igen erős (külső) tartóréteget. Az összeépülés siklapok között történik. A védő és erősitő lapok a felület mindkét oldalára felvihető. A bevonó eljárások közül a száraz eljárás jobban elterjedt. A felületeket hőre lágyuló műanyaggal és tiszta cellulóz fátyollal boritják be és sik hőprésbe nyomás alatt összeépitik. A tapasztalat azt mutatja, hogy dokumentumok restaurálásánál, mint tömegmódszer jól bevált, széles körben alkalmazzák. A száraz bevonó eljárás igen gondos iratelőkészitő munkát igényel. Az eljárás egyik hátránya, hogy a feldolgozógépek igen drágák. A restaurálásnál követendő általános szabályok Az alkalmazott módszer feleljen meg az anyag jellegének. A felhasznált anyagok jobb tulajdonságúak legyenek, mint a dokumentum. A restaurált felület egységes, és a lap könnyen feldolgozható legyen. A restaurálás során felvitt védőréteg (szükség esetén) maradéktalanul az anyag károsodása nélkül eltávolítható legyen. Az olvashatóságot a felvitt réteg ne csökkentse.