Állományvédelmi ajánlás. Szerzők: Czikkely Tibor, Káli Csaba, Orosz Katalin, P. Holl Adrien, Szlabey Dorottya. 2017, 150 oldal
1. A levéltári dokumentumok típusai, a károsodások okai és megjelenési formái
anyagoktól jellemzően eltérő felépítésűek, anyagi összetételüket tekintve általában többneműek, ezen belül is az információt hordozó részük kémiailag több komponensű, összetett anyagi rendszer. Ebből adódnak azok, a hagyományos levéltári anyagoktól sok tekintetben eltérő állományvédelmi kritériumok, amelyek miatt az itt tárgyalt adathordozók különleges bánásmódot, csomagolási és őrzési feltételeket igényelnek. A nem hagyományos adathordozókat sokféleségük okán célszerű csoportosítva vizsgálni. A csoportosítás alapja lehet az információtartalom, vagy az anyagi összetétel. Tekintettel az állományvédelmi megközelítésre, elsődlegesen az utóbbit kell figyelembe venni, mert az adathordozók anyagi felépítéséből adódnak azok a jellemző károsodások, amelyek meghatározzák az őrzési kritériumokat. Az így kialakított csoportok a következők: fényképészeti anyagok, mikrofilmek, mozgófilmek, mágneses adathordozók, optikai adathordozók, egyéb levéltári anyagok. Az alábbiakban a nem hagyományos adathordozók felépítését, jellemző károsodásait, az állomány védelem kritériumait, az ideális őrzési, csomagolási megoldásokat e csoportosítás szerint bontva vizsgáljuk. A nem hagyományos adathordozók jellemző károsodásai elsősorban a már vázolt anyagi összetételükből következnek. A károsodások visszavezethetők az adathordozókat felépítő anyagok tulajdonságaira, a létrehozásukkor elkövetett technológiai pontatlanságokra, továbbá a korábbi, valamint a levéltári őrzés és használat körülményeire. A levéltár csak ez utóbbiakra lehet hatással. Az állományvédelmi kritériumok felállítása is a károsodások ismeretében történik, továbbá a csomagolási, tárolási módszereket is az adathordozók tulajdonságaiból kiindulva lehet helyesen megválasztani. Ez utóbbi vonatkozásában, azonos csoportba tartozó adathordozók között is vannak eltérő igények, éppen a különböző anyagi összetétel miatt. 1.2.1. Fényképészeti anyagok Jellemzően állóképek, melyek alapvetően negatívok vagy pozitívok lehetnek. A negatív kép a valósághoz viszonyítva fordított tónusú, a pozitív kép pedig a kép tárgyával megegyező tónusú. Az adathordozó információt tartalmazó része a fényérzékeny anyag, ez általában valamilyen hordozóanyaghoz kapcsolódik, ami biztosítja a kép fizikai tartását. A hordozóanyag lehet papír, üveg, ill. cellulóz- vagy műanyag-alapú ún. lágyhordozó (film), ritkábban fém, vászon, porcelán stb. Valamennyi fényképészeti eljárás közös jellemzője az, hogy a fény érzékeny anyagot ért expozíciót köve19
