Állományvédelmi ajánlás. Szerzők: Czikkely Tibor, Káli Csaba, Orosz Katalin, P. Holl Adrien, Szlabey Dorottya. 2017, 150 oldal
1. A levéltári dokumentumok típusai, a károsodások okai és megjelenési formái
(kissé savas, de ez idővel megszűnik). oldattal (erősen savas közegben használták). A papír kémhatása Semleges körüli. Többé-kevésbé savas. A papír textúrája Kissé egyenetlen felület, felhős átnézet. Rostcsomók, vízcsöppenés van. Jól láthatók a szita bordáinak a nyomai. Sötétebb és színes szálak, szennyeződések lehetnek. Sima, egyenletes felület és enyhén felhős egyenletes átnézet. Rostcsomó, vízcsöppenés nincs, Szitanyom általában nincs, kivéve az ún. bordázott papírokat. Színes, vagy sötétebb szálak, rostok lehetnek. Vízjel Látható, de nem minden lapon jelenik meg. Egyedi, drótból kézzel hajlított, ezért kissé esetleges, egy íven több db látható, valódi vízjelnek nevezik. Látható, de nem mindig jelenik meg. Nagyon szabályos, sokszor bonyolult, aprólékos elemeket tartalmaz, többször ismétlődhet egy lapon, létezik árnyalt és felületi vízjel is. Szálirány Nincs határozott száliránya a kész papírnak, vagyis minden irányban körülbelül egyformán viselkedik nedvesség hatására. A papírnak határozott száliránya (gyártási iránya) van, nedvesség hatására keresztirányban erősen nyúlhat, a mechanikai szilárdsága szálirányban erősebb. A papír adathordozók általánosan 18°C hőmérséklet (+/-1°C napi ingadozás mellett) és 50% relatív páratartalom (+/-3% napi ingadozás mellett) tárolható/tárolandó optimálisan. 1.1.4. íróanyagok típusai és tulajdonságai A levéltári iratok leggyakoribb íróanyagai a koromtinta és a gubacstinta, mindkettőt használták már a legkorábbi okleveleken is. A koromtinta elszenesített, elégetett növényi részekből nyert kormot, mint pigmentet, és mézga vagy enyv kötőanyagot tartalmaz vizes közegben. Fekete színű, vízoldható, a felülethez sokszor nem jól kötődik, lepereg, ledörzsölhető. 14
