Állományvédelmi ajánlás. Szerzők: Czikkely Tibor, Káli Csaba, Orosz Katalin, P. Holl Adrien, Szlabey Dorottya. 2017, 150 oldal

1. A levéltári dokumentumok típusai, a károsodások okai és megjelenési formái

hez is.) A

könyvkötéseken gyakran megfigyelhető a sárgás-fehér színű, erős, timsós cserzésű bőr. Ennek a készítésekor a meszezés után, a savas fürdőbe timsót is adagoltak és ebben áztatták a bőrt, majd mozgatva, „kéz között“ gyúrva szárították meg. A timsós bőr világos színű és vízre érzékeny, a timsó ugyanis vízben kioldódik a bőrből.

1.1.3. Papír

A papír feltárt, szétfoszlatott és vízzel elkevert növényi rostokból készített lap. A növényi rostok hosszú láncú cellulóz molekulákból épülnek fel. A cellulóz láncban akár több ezer szőlőcukor molekula kapcsolódik össze elsőrendű kémiai kötésekkel, a láncok pedig másodlagos H-híd kötésekkel kapcsolódnak egymáshoz mikrofibrillákat, makrofibrillákat, majd rostokat alkotva. A láncok közé vízmolekulák épülnek be, ezek biztosítják az anyag rugalmasságát. A rostok a papírban fizikailag összekuszálódnak és a másodlagos kötések is összetartják azokat.

A papírkészítés titka Kínából az arab területeken keresztül, a mórok közvetítésével jutott el Európába a 12. század közepén. Ezután sorra alakultak a papírmalmok és megkezdődött a papír készítése, amihez len, kender és gyapot alapanyagú textíliákat használtak. Ezért nevezzük a kézi merítésű papírokat rongypapírnak. A levéltárakban található papírok két nagy csoportra oszthatók: kézi merítésű rongypapírok és gépi gyártású papírok. A papír készítésének elve és folyamata azonos a két esetben - a rostok kinyerése és előkészítése (rostfeltárás), pépkészítés, lapképzés, felületkezelés - azonban alap- és segédanyagaikban, valamint a munkafolyamatokban nagy különbségek figyelhetők meg. Ez pedig eltérő tulajdonságú végterméket eredményez, ezért külön tárgyaljuk a két típust.

A kézi merítésű rongypapírokhoz elhasználódott textileket gyűjtöttek össze, ezeket osztályozták, darabolták, majd vizes közegben fermentálták (erjesztették, rothasztották), hogy könnyebben szétválaszthatok legyenek a rostok. A fellazult anyagot mosták, majd fizikai megmunkálással foszlatták, (eleinte a kalapácsos zúzóműben, majd 1650-től az ún. Valley-hollandi őrlőben) szétválasztották a rostokat. Végül a rostokat vízzel elkeverve a merítő kádból fakeretes fém merítő szitákkal kimerítették (lapképzés), nemezlapra fektették, préselték, majd felakasztva szobahőmérsékleten szárították. A kész lapokat szükség szerint híg állati enyvoldatba bemerítéssel enyvezték (felületi enyvezés), hogy írható, nyomtatható anyagot kapjanak, majd esetleg simították. A kézi merítésű rongypapírok általá- 11