ISDIAH International Standard for Describing Institutions with Archival Holdings. Levéltári anyagot kezelő intézmények leírásának nemzetközi szabványa. 2008. Kézirat, 84 oldal.
4. A SZABVÁNY SZERKEZETE ÉS HASZNÁLATA
13 4.5 Jelen szabvány 6. fejezetében leírtak szerint a levéltári anyagot kezelő intézményről szóló információk összekapcsolhatók az ISAD(G) szabványnak megfelelő többszintű leírásokkal és az ISAAR(CPF) szabványnak megfelelő azonosító leírásokkal szervezetekről/testületekről, családokól és személyekről, mint iratképzőkről. Megjegyzendő, hogy egy intézmény leírását annyi levéltári anyag leírásához és/vagy iratképző azonosító leíráshoz lehet kötni, amennyihez szükséges. 4.6 A Függelék teljes példákat mutat be a levéltári anyagot kezelő intézmények jelen szabvány alapján készült leírására. Lásd még a 4.11. pontot! 4.7 A szabályoknak megfelelő összes elem felhasználható, de a következők kötelezőek: - Azonosító (5.1.1); - Kitüntetett névalak (5.1.2); és - Helyszín és cím/ek (5.2.1). 4.8 Azt, hogy a leírásban mely opcionális elemeket és milyen formában használunk, a leírásra kerülő intézmény jellege határozza meg, és a leírás tervezett használata egy adott információs rendszerben vagy hálózatban. 4.9 Amikor a szabványt egy olyan entitás leírására használjuk fel, amelynek nem elsődleges funkciója a levéltári, az elemek megfelelő része használandó. Például a magánszféra védelmét figyelembe kell venni, amikor a levéltári anyag őrzője/kezelője egy személy vagy egy család. 4.10 A levéltári anyagokat kezelő intézmények leírásának számos, a jelen szabványnak megfelelően kialakított eleme képezhet elérési pontot. Az elérési pontok szabványosítására vonatkozó szabályokat és szokásokat nemzeti szinten, vagy nyelvenként kell megalkotni. Az elemek adattartalmának kialakításához vagy kiválasztásához használható tezauruszokat és szokásokat szintén nemzeti szinten vagy nyelvenként kell megalkotni. 4.11 A szabvány által idézett példák szemléltető és nem előíró jellegűek. Megvilágítják azokat a szabályokat, melyekhez csatolták őket, de nem jelentik a szabályok kiterjesztését. A példák és megjelenítésük módja nem tekinthetők előírásnak. A kontextus megvilágítása érdekében, minden példát dőlt betűvel szedett jelzés követ,mely tartalmazza annak az intézménynek a nevét, mely a példát szolgáltatta. További magyarázó jegyzetek is következhetnek, melyet Megjegyzés szó vezet be. 4.12 Jelen szabványt a következő szabványokkal együtt kell használni: ISAD(G) – Az Általános Levéltári Leírás Nemzetközi Szabv ánya, 2. kiadás, ISAAR(CPF) – Szervezetek/testületek, Személyek és Családok Levéltári Azonosító Leírásának Nemzetközi Szabványa, 2. kiadás; ISDF – A Funkcióinak Leírásának Nemzetközi Szabványa, 1. kiadás, valamint a nemzeti levéltári leírási szabványokkal. Amikor ezeket a szabványokat együtt használják egy levéltári leíró rendszer vagy hálózat keretein belül, a levéltári anyagokat kezelő intézmények leírásait össze kell kapcsolni a levéltári anyagok leírásával és az iratképzők azonosító leírásaival, és viszont. Arról, hogy miként lehet e kapcsolatokat megteremteni, lásd a 6. fejezetet.
