ISDF International Standard for Describing Functions. A Funkciók Leírásának Nemzetközi Szabványa. Első kiadás. 2007. Kézirat, 55 oldal.

4. A SZABVÁNY SZERKEZETE ÉS HASZNÁLATA

-Leírás azonosító (5.4.1).

4.8 Azt,

hogy a leírás mely opcionális elemeit használják egy adott funkcióleírásban, és hogy az elemeket narratív és/vagy strukturált formában jelenítik-e meg, azt a leírt funkció jellege és annak a rendszernek vagy hálózatnak a követelményei határozzák meg, melyben a leírás készítője dolgozik.

4.9 A

jelen szabvánnyal összhangban létrehozott funkcióleírás számos leírási eleme töltheti be elérési pont szerepét. A szabványosított elérési pontokra vonatkozó szabályozást, gyakorlatot országonként vagy nyelvenként érdemes kidolgozni. Ugyanezen keretek között kellene létrehozni azokat a fogalomtárakat/tezauruszokat, és szabályokat, melyek meghatározzák az elemek tartalmának létrehozását vagy kiválasztását.

4.10 A

szabványban szereplő példák csak minták, nem kötelező érvényű előírások. Az egyes szabályoknál szereplő példák csak megvilágítják azok alkalmazását, de nem jelentik a szabályok kibővítését. Nem szabad tehát ezeket a példákat, vagy azok megjelenési formáit előírásnak tekinteni. A kontextus megvilágítása érdekében minden példa után dőlt betűvel jelezzük az adott példát szolgáltató intézményt. Ez után „Megjegyzés:” szóval bevezetve további magyarázó megjegyzések következhetnek ugyancsak dőlt betűvel.

4.11 Jelen

szabvány úgy került kidolgozásra, hogy az ISAD(G) - Az általános levéltári leírás nemzetközi szabványa - 2. kiadásával, az ISAAR(CPF) - A Szervezetek/testületek, személyek és családok levéltári azonosító leírásának nemzetközi szabványa - 2 kiadásával és a nemzeti leírási szabványokkal együttesen legyen alkalmazható. Ha ezeket a szabványokat egy levéltári leírási rendszerben vagy hálózatban együttesen használjuk, a funkcióleírások kölcsönösen összekapcsolhatók a levéltári anyagok leírásaival és az azonosító leírásokkal. A 6. fejezet útmutatást ad arra, hogyan kell ezeket a kapcsolódásokat kialakítani. A nemzeti szabványok nyújthatnak segítséget a levéltárosok számára annak eldöntéséhez, hogy mely elemek ismételhetők, és melyek nem.

4.12 A

funkciókra vonatkozó információk cseréjéhez önmagában nem elegendő a jelen szabvány; az információk számítógépes hálózatokon történő automatizált cseréje az ebben részt vevő iratőrzők közötti megfelelő kommunikációs formátumnak a függvénye. A szabvány célja, hogy kiindulási pontként szolgáljon olyan kommunikációs és/vagy adatcsere formátumok kifejlesztéséhez, mint például az XML DTD-k és/vagy XML sémák.

12