ORAL HISTORY

Szendiné Orvos Erzsébet: Az MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltárának Oral History Gyűjteménye. Levéltári Szemle, 65. (2015) 1. 5-

S^endiné Orvos Erzsébet

„56-os kutatás”

Az „56-os kutatás” gyűjteményünk több mint 60%-át teszi ki. Az anyag egy részét 1/ölgyesi Zoltán készítette 1992-ben. Nyolc hajdúnánási emberrel készített interjút, akik különböző foglalkozásúak voltak: párttitkár, tanácselnök, főjegyző, gimnáziumi és általános iskolai tanár, rendőrből lett nemzetőrparancsnok, asztalos kisiparos és földműves. Szerepük a forradalomban is különböző volt: a Forradalmi Bizottmány elnöke, titkára, a Munkástanács tagja, vagy egyszerűen részt vett a szovjet emlékmű ledöntésében, és a vörös csillag leverésében. Többségük néhány év börtönt kapott, de a testi bántalmazás mindegyiknél előfordult. Volt, aki kórházba került, műteni kellett, vagy egy életre viselte a vallatás nyomait.

Az interjúk terjedelme változatos, többségében magyarázó névmutatóval is ellátta őket a készítője. A beszélgetés körülményeiről nem tudunk semmit, de minden kérdés (K) és válasz (V) is elhangzik, a leírt szöveg pedig teljesen beszéd hű. A bevezető kérdések hasonlóak: mikor született, kik voltak a szülei, testvérei, vallásosak voltak-e, hol tanult, mivel foglalkozott 1956 előtt és után. Az interjúkészítő maximálisan irányítja a beszélgetést, segít a konkrétumok felidézésében, de az elkalandozást is hagyja, hiszen értékes információkat tud meg általa.

Az Adattárunk is több ’56-os visszaemlékezést őriz. Olvashatunk egy nemzetközi hírű élsportolóról, akit a Forradalmi Bizottmányban „vállalt” szerepéért börtönözték be,14 15 16 vagy egy gyógyszergyári munkásról, aki a városi Munkástanács tagja volt. Nála olvashatunk az 1956 nyújtotta szabadság-élményről és a bukásról: „... olyan lelkesítő volt olyanról beszélni, ami tiltva volt: a Himnuszt énekelni — ez olyan felemelő volt, hogy nem is tudtam másképp csinálni. ”. Amikor viszont odajöttek a tankok... iszonyatos rossz erZ?s volt, hogy nem tehetünk semmit. ”15 Majdnem 3 év börtönt kapott ezért a lelkesedésért. Nem interjú, hanem visszaemlékezés formájában mesél Zeke László az unokáinak az 56-os élményeiről. Nagyon érdekesek a szubjektivizmusról írt gondolatai: „... ha én igaz akarok lenni, és nektek az igazságot akarom megírni, akkor csak az én —saját- igazságomról írhatok, márpedig ez elfogult lesz- Vl dolog természetéből adódóan minden embernek külön igazsága van, agt csak ő, és egyedül ő élte át. Csak ő láthat a saját szemével.. Z’16 Sajnálta ugyanakkor, hogy 1956-ban nem ment ki nyugatra: „Ha akkor elmegyek, nem veszik el a szabadságomat, nem kellett volna nyomorogni a családomnak. Az unokáim szabadságban, becsületben születtek volna. De aggal, hogy maradtam, még az unokáimnak is nyomor jut osztályrészül ”

Az ’56-os interjúink legnagyobb részét Valuch Tibor készítette a Művelődéskutató Intézet megbízásából. Levéltárunk az anyagot másolatban kapta meg. Valamennyi interjú előtt nyilatkozatot íratott alá, mely az interjú további sorsáról intézkedik. Öt példányban gépelik le, amelyből az Oral History Archívum, az OSZK kézirattára, az interjúkészítő, a kutatásvezető, illetve az interjúalany 1-1 példányt kap. Rendelkezik a publikálás módjáról is: az interjút megszerkesztve akár belső használatú kiadványként, akár nyilvános forgalomban is közzétehetik. A 29 db interjút az 1990-es évek elején

14 MNL HBML Adattára. Kiss Ernő (1921). Az interjút készítette Völgyesi Zoltán, 1992.

15 MNL HBML Adattára. Bartha László (1934), Az interjút készítette Völgyesi Zoltán, 1992.

16 MNL HBML Adattára. Zeke László (1919) Az interjút készítette Völgyesi Zoltán, 1992.

8