Levéltári dolgozók szakmai továbbképzése. Levéltártan. Középfok (1952-1953)
5. Fára József: A magyar iratselejtezés
/a kialakult szóhasználat snerlkts külső - irattári ós belső - levéltári selejtezés/ között az, hogy a levéltári selejtezésnél nen kell tekintettel lennünk az iratok őrzési időtartanára, hanem csak azt bíráljuk el, mi az értékes, megtartandó, mi az értéktelen, az eltávolítható, ' ~ A belső selejtezést, amelynek során a selejtezendő iratsorozatok minden irata a levéltári selejtezők kezébe kerül, arra használja fel a LOK, hogy azokról az iratokról^ amelyekben olyan értéket jelentő adatok vannak, amely adatok az iratokra vonatkozó segédkönyvekből nem tűnnek ki, feljegyzést készitt©3sen, A belső selejtezésről szóló rendelkezés ezt a következőleg szabályozza: "Az egyes iratok megvizsgálása során feltalált olyan iratokról ? amelyek történeti, gazdaság- vagy helytörténeti, népgazdasági, vagy bármely más szempontból érdekesek lehetnek, külön-külön papírlapra /szabvány 1/8-ad iv/ kijegyzéseket kell eszközölni. A kijegyzésnek tartalmaznia kell az irat rövid tárgyát és irattári jelzetét. Pelhivom a figyelmet, hogy nem teljes tematikai feltárásra kell törekedni, azaz nem minden iratról készitendő ilyen kartotéklap ? hanem csak azokról az iratokról, illetőleg tárgyakról, amelyekről valószínű, hogy a rendelkezésre álló mutatókönyvben nem kapunk rájuk utalást." A.belső selejtezési rendelkezésnek ez a része tehát csak általánosságban jelöli meg azokat a szempontokat, amelyeket as adatfeltárásnál tekintetbe kell venni, tehát nem jelöl meg pontosan tárgyakat, témákat, illetőleg tárgyköröket, témaköröket, amelyeket az iratok selejtezése folyamán ki kell jegyezni. Természetes, hogy a belső selejtezésnek a kutatással való párositása nehézzé teszi a selejtezést és gondos munkát igényel, s különösen szükségessé teszi, hogy olyan levéltári dolgosok végezzék a belső selejtezést, akik az iratok elbírálásánál az adatfeltáró munkára is megfelelő képességgel, rátermettséggel rendelkeznek, A 185-ös rendelet mellett az igazságügyminiszterium, valamint a felügyelete alá tartozó szervek selejtezését a- 9* 5oo/1951». I. M, sz, rendelet szabályozza. Éz több tekintetben eltér a 185-Ös rendelettől. Igy az'iratok őrzésére 2o, lo és 5 évi őrzési időt ir elő. Az 1872, évben állapitja meg a korhatárt, amelynél korábban keletkezett iratok nem vonandók selejtezés alá. Kivonja a további intézkedésig a sehjtezés alól az 1918-1944. év között keletkezett büntetőjogi iratokat, Pontokba foglaltan sorolja fel azokat az iratokat, amelyek az igazságügyi és birósági szervek ügyintézéséhez megtartandók. Nem foglalkozik részletesen, hanem csak szempontokat ad azoknak az iratoknak a kiválogatásához, amelyek a levéltáraknak átadandók. Rendeletében részletes utasítást nem ad a selejtezéshez, hanem a tudományos, történeti jelentőségű, vagy levéltári szempontból értékes iratok tekintetében módot ad a LOK-nak ahhoz, hogy ezek selejtezésére nézve külön útmutatót állitson össze, amelyet az igazságügyi szervek iratanyaguk selejtezésénél figyelembe kell hogy vegyenek. Ezért P elrendeli, hogy az igazságügyi szervek selejtezésükről annak megkezdése előtt a LOK-ot értesíteni kötelesek, E tekintetben ez a rendelet lényegesen eltér a 185-ös rendelettől.
