Levéltári dolgozók szakmai továbbképzése. Levéltártan. Középfok (1952-1953)

5. Fára József: A magyar iratselejtezés

jegyzőkönyveket, az iratok kezelési- és segédkönyveit, s ezek felsorolása után kimondja: az olyan iratok, okiratok és tárgyak,melyeknek történeti, művelődéstörténeti, vagy közjogi értékük van, amelyek különösen a vármegye történetére vonatkozó adatokat, emlékeket tartalmaznak,^ továbbá a közoktatás, gazdaságügy, közegészségügy, vizügy, közlekedési eszközök és egyéb közérdekű ügyek.fejlődésére, vagy társulatok és egyletek mozgalmára világot vetnek, ezek az iratok selejtezés alá nem esnek. Ellenben kimondja,, hogy a rendeletek, szabályrendeletek csak addig őrizendők, mig hatályban vannak, egyébként kiselejtezhetők« A községi iratoknál jaár nemcsak elvi szempontokat ad, de részletesen is intézkedik a selejtezés végrehajtásáról, Elrendeli, hogy a selejtezést bizottság végezze, amelynek elnöke a főszolgabiró, vagy a megyei közgyűlés által kiküldött tag, tagjai a jegyző mellett a községi képviselőtestület részéről kiküldött Írástudó, értelmes egyének. Elrendeli azt is, hogy a selejtezéshez készítsenek tervezetet, vegyenek fel a selejtezésről jegyzőkönyvet j amely részletesen tartalmazza a kiselejtezendő iratok felsorolását. A selejtezés ügyében véglegesen a képviselő testület dönt. Megállapíthatjuk, hogy a községi selejtezések végrehajtásánál^nem gondoskodik a szabályzat a levéltárak ellenőrzésének lehetőségéről és így annak szakszerűsége biztosítva nem volt. Minthogy a kormányhatóság rendeletei a megyék iratanyagának selejtezéséről végrehajtási utasítást nem tartalmaztak, ezért az egyes megyek s azokkal együtt a törvényhatoságu jogú városok is autonóm jogkörükben, amely a jogszabályalkotás jogát is magában foglalja, külön szabályrendele' tekét alkottak, s ezekben intézkednek a selejtezés foganatosítása felől. E szabályzatokat az jellemzi, hogy általában a levéltári iratanyag selejtezésének a foganatosításáról szólnak, nyilván azért, mert az irattárak anyagukat jobbára selejtezés nélkül adták át a levéltáraknak. E szabályozásnak mindenesetre előnye az volt, hogy a levéltárak ellenőrzésével folyt a selejtezés, igy tehát annak szakszerűsége biztosítva voltw Ezek a végrehajtási szabályzatok a kormányhatóság alaprendeletében felsorolt szempontok figyelembevételével részletesen felsorolják a megőrzendő iratokat, előírnak bizonyos formalitásokat is, amelyek betartása mellett a selejtezést végre kellett hajtani, A múltbeli iratselejtezésnek ez a szabályozása azonban csak a szorosan vett közigazgatás területére szorítkozott, nem terjedt ki általánosságbanaz államigazgatás minden vonalára. Az igazságügyi szervek és a pénzügyi szervek iratselejtezése volt bizonyos mértékig szabályozva, azonban ezeket a szabályzatokat is egyaránt iellemezte az, hogy a levéltárakat igyekeztek a selejtezési munkálatoktól távoltartani,, Ennek magyarázatát abban látjuk, hogy eltekintve a főkormányhat'ósógoktól és a törvényhatóságoktól, a többi államigazgatási szervnek levéltára nem volt, ezért i'pp irányú intézkedés nem is történhetett. A polgári korszakban arról nem ispzelhatunk, hogy bárminő jogszabály is intézkedett volna az államigazgatási szerveken kivül álló egyéb irattér^ melő szervek irataira vonatkozóan. A' kapitalista társadalmi rendben nem is lett volna elképzelhető ennek a szabályozása; az hogy az ipari, kereskedelmi, vagy a pénzügyi vállalatok iratainak a sorsába az államhatalom beleszól jon, mert ennek gátat vetett a magántulajdon elve. Ezért -leszámítva a kereskedelmi, pénzügyi főkönyvekre vonatkozó és lo évi megőrzést előíró jogszabályt - nem ismerünk olyan jogszabályt, amely a