13. A magyar bírósági szervezet és perjog története. Szerk. Varga Endre. Bp. 1961. LOK 203 p.

II. A késői és a hanyatló feudalizmus korszaka (1526-1848) - A) Jogszolgáltatási szervezet

egy-egy törvényszakra - oktávára - összehívta. A curia teljes hatáskörrel csak az un. nagy oktávákon /judicium generálé/ Ítélkezhetett, ilyen azonban, mint szintén láttuk, a XVI-XVII. században alig volt tartható. Ehelyett más, kevesebb akadályba ütköző ülésszakokat kellett tartani, mint a kis vagy rövid ok-/ távák /judicia brevia, breves stb,/, a rendkívüli oktávák s az országgyűlési törvényszak. Ezeken csak bizonyos ügyek kerülhettek tárgyalásra, éspedig rendszerint csökkenj illetékességgel: gyakran csupán a nyugati országrész /az un. Alsó-Magyarország/, vagy csak a keleti vármegyék /Felső-Magyarország? számára meghirdetve, vagy a két országrésznek egyszerre tartott két külön oktáván. Éppen ezért a curiának nem volt állandó székhelye;, az oktávákat Pozsonyban, Nag3?szombatban, Eperjesen stb. tartották, A különféle oktávák hatásköri zavarokat okoztak, amit súlyosbított az a körülmény, hogy ez időben a vármegyék s a protonotáriusok /curián kivüli/ biróságának hatásköre sem volt . elhatárolva. A hétszemélyes tábla ugyan tisztán fellebbviteli biróság: a kir. táblától tovább vitt perek revíziós fóruma. A kir. tábla azonban vegyesfoku biróság

mely azon kivül, hogy felülvizsgálja a megyéktől, a protonotáriusoktól, a báni táblától stb, hozzá fellebbezett ügyeket, elsőfokon is Ítélkezik a kir. fiscus s a nemesség különféle magánjogi pereiben. Bár bizonyos gyakorlat - amiről a továbbiakban lesz szó - az utóbbiak tekintetében is kialakult, e kérdés csak a XVIII. században, a hatáskörök pontosabb meghatározásával jutott valamelyes nyugvópontra* Az 1724

v évi reform, melyet fentebb ismertettünk, a kir. curiának szilárdabb kereteket adott s megindította további fejlődését rendkivül elmaradott állapotából legalább az egykorú dicasteriumok szervezettségi fokának megközelitésére. S noha a magyar jogszolgáltatás a gazdasági-társadalmi fejlődéssel ezután sem tudott lépést tartani, az újjászervezett, állandósult s Pestre helyezett curia a XVIII-XIX, század folyamán mégis - korábbi állapotához képest - kétségtelenül fejlődött, létszáma is megnövekedett, A hétszemélyes tábla elnöke továbbra is a nádor, gyakorlatilag helyette az országbíró; a biróság tagjai a korszak utolsó éveiben már: 5 főpap, /2 érsek, 3 valóságos vagy cimzetes ^püspök/, 6 főúr, 9 nemesi ülnök s egy váltóügyi referens, A kir. tábla elnöke a kir. személynök, a birák ugyanez időben: 2 főpap, 2 főnemes, az alnádor, az alországbiro, a 4 itélőmester, 6 nemes'assessor /4 királyi ülnök s az esztergomi, prímás 2 ülnöke/, 12 számfeletti assessor, egy bányaügyi előadó s a királyi ügyek igazgatója /causarum regalium director/, aki az üléseken részt vesz, de szavazati joga nincs. E létszámhoz megfelelő segédszemélyzet járul, nagyrészt a két tábla közös segédhivatalaihoz beosztva. A különféle oktávákat rendszerint a kir. curia mindkét tagja, mind a két tábla megtartotta, sőt pl, a rendkivüli oktávákon a két^tábla, ugy látszik, együttesen /egy tanáccsá egyesülve/ is Ítélkezett.