13. A magyar bírósági szervezet és perjog története. Szerk. Varga Endre. Bp. 1961. LOK 203 p.
I. A korai és a fejlett feudalizmus korszaka (1000-1526) - B) Perjog
Ilyen esetekben a végítélet tartalmát voltaképpen már a bizonyítási Ítélet meghatározta, hiszen az eskü vagy a bajvivás után már csak ennek szabályszerűségét és eredményét kellett megállapítani. Ezért a bizonyitás! Ítélettől függött a per kimenetele, Amikor a felek kimerítették okleveleiket, vagy lefolytatták a másféle bizonyítást, az Ítéletet kérniük kellett a bíróságtól, A király, nagybiró, alispán stb. az Ítéletet a birótársak megkérdezése után és véleménye álapján hozta meg, de nem volt kötve azok többségének állásfoglalásához; ekkor még csak egyes városokban határozott a biróság tanácsban. Az Ítéletet eleinte csak élőszóban hirdették ki, de a kúrián III. Béla 1181-i nevezetes rendelkezése ota irasba is foglalták, A XIV, századtól az Ítéletlevelek terjedelmesekké váltak, elmondották a per lefolyását, egyes szakaszait, és végül meg is indokolták a határozatot az országos szokásjog valamelyik szabályával, Az itéletlevelet a biróság pecsétjével kellett ellátni, ha azonban ilyen nem volt /mint a vármegyén/, a birói tanács tagjainak pecsétjével, Csak a városokban és a tárnoki széken van nyoma annak, hogy a meghozott birói határozatokat registrumba vezették be. Mindenesetre felolvasták és "a nép, nyelvén" megmagyarázták az Ítéletet, majd a törvényszabta dijak ellenében Írásban kiadták a feleknek, A pert nemcsak Ítélettel, hanem peregyezséggel is be lehetett fejezni, A korai magyar perjogban a felek, ha egyszer a bírósághoz fordultak, perüket csak^ennek engedélyével és békebir- ság lefizetése mellett fejezhették be békésen, Az engedély kérese es a bekebirsag az Anjouk ellenkező rendelkezései dacára is gyakorlatban maradt, mig az 1435:5. tc, határozottan ki nem mondotta, hogy a felek szabadon kiegyezhetnek, s ezért semmit sem kell fizetniük a bírónak. Egyezségnek a per bármely szakában helye volt, igy a bajvivás szinhelyén, eskütétel előtt vagy után, a köztudományvétel lefolytatása előtt, sőt még a meghozott végítélet után is. Ez a felek rendelkezési lehetőségének széleskörű érvényesülésére mutat, s ilyenkor az összes ügyiratokat, sőt magát az Ítéletet is érvénytelennek nyilvánították, A hatalmaskodás! ügyekben a meghozott főbenjáró ítéletet rendszerint egyezség követte.. Csak akkor nem kerülhetett erre sor, ha a per a király jogait érintette /pl, magszakadás, hűtlenség/. A felek kölcsönösen nyugtatták egymást az okozott károk és sérelmek tekintetében, s ezzel perük véget ért, a biróság csak megerősítette a létrejött egyezséget, A ^egtöbb peregyezség fogott birák /arbitri. ^prebi viri / közvetítésével jött létre, ilyenek gyakran a bíróság közreműködése nélkül is eljártak a per elejétől végéig. A felek egyenlő számban választottak bírákat, akiknek száma általában 2-8 között mozgott; néha egy-egy nagybirót vagy itélőmestert is megneveztek, akinek az arbi.terek megegyezésének hiányában döntenie kellett, A választott birósági kikötés mindig tartalmazta azt a záradékot, hogy a felek meg fognak jelenni a megállapított helyen és időben, magukkal hozzák fogott biráikat, és a döntést kötelezőnek ismerik el. Azt a felet, aki a választott birák döntését nem fogadta el, a megállapodásban kikötött súlyos kötbér / yinculum /1 9 esetleg esküszegés büntetése vagy a "hatalombajon esés" suj totta, amellett az egyezséghez ragaszkodó fél tovább' folytathatta perét, A fogott
