13. A magyar bírósági szervezet és perjog története. Szerk. Varga Endre. Bp. 1961. LOK 203 p.
I. A korai és a fejlett feudalizmus korszaka (1000-1526) - B) Perjog
pontosító királyi hatalom tekintélyét' emelte. Ez volt a kikiáltás helyébe lépett értesitŐ idézésnek /evocatio cum insinua- tíone / a mélyebb értelme is, Zsigmond alatt a hatalmaskodók ellen alkalmazták az értesítő záradékot, amely szerint a biróság akkor is érdemi határozatot fog hozni, ha az alperes nem jelenik meg. Az uralkodó osztály körében szokásos erőszakoskodások tetteseit már első izben ezzel a záradékkal idézték meg* Mivel még ez is hatástalannak bizonyult, 1458 óta számos törvény rendelte el a hatalmaskodásra a rövid idézést /brevis evocatio /, mely nem is a hagyományos torvényszakokra, hanem 15. vagy 32. napra szólt. Nem következetesen, de fokozódó súllyal érvényesült ez a jóval hatásosabb módszer, melynek természetes velejárója volt a kúria állandó bíráskodása, Perbehivásra nem volt szükség akkor, ha a nádor /vagy a király más megbízottja/ a megyében közgyűlést hirdetett, mert a birtokosok meghivása a gyűlésre pótolta az idézést. Ugyancsak személyesen, a szokásos kifejezés szerint "szemtől' szembe" lehetett megidézni azt, akit a panaszos a királyi kúriában talált, vagy aki tettei, illetve szóval országgyűlésen vagy törvényszakon sértett még valakit, A személyes idézés / citatio / ere.lével rendelkezett a személyes eltiltás / personalis prohibitlo / is a biróságon; az eltiltottnak legkésőbb harmadnapra felelnie kellett, ha nem akarta, "hogy az eltiltás ereje reá nőj jön", vagyis joghátrány érje* /Ez nem azonos a bizonyításnak, végrehajtásnak, stb, a perújítással kapcsolatos letiltásával, melyet ugyancsak prohibitlo, inhibitio néven emiitettek, s a későbbi időkben még szélesebb körre terjedt ki./ Ugyancsak az idézés egyszerűbb fajtái maradtak szokásban számos vármegyében és a városokban^ melyeknek helyi sajátságait itt mellőzzük, A pecséttel való idézés sokáig tovább élt az uriszéken is, melynek Mohács előtti eljárását nem ismerjük; ha azonban a jobbágy ura kiséretében követett el hatalmaskodást, a kúriába ' vagy más nemesi biróságra az urnák kellett előállítania /iuri statuere /, fejenként 1 márka bírság terhével, A gyakorlatban igen sokszor hivták fel a jobbágy vagy birtoktalan familiáris előállítására a gazdatiszteket, officiálisokat is% Ha a hatalmaskodó ur vagy gazdatiszt esküvel "tisztázta magát" a cselekmény vádja alól, minden felelősség az előállitott nemesekre és jobbágyokra nehezedett. Az idézés határnapját a^híteleshelyi eljárás során állapították meg, A XIII, századtól kezdve rendesen valamelyik nagyobb ünnep oktávájára /magyarul esztennapjára/, nyolcadnap-/ jára idézték meg a feleket-, mert ekkor kezdődtek meg a kuriabiráskodási időszakai, melyeket - mint láttuk - szintén oktáváknak neveztek, A nyolcado.s törvényszakok megtartásának gyakorisága és ezek tartama időről-időre változott; a XV* században már törvények is foglalkoztak vele, s az oklevelek szerint egyegy oktáva 60-70 napig is eltarthatott, A pereket szokásjogi uton megállapított sorrend szerint vették fel, de az alperesnek nem kellett az illető ünnep esztennapján megjelennie, hanem csak a törvényszak berekesztése előtt. Időszakonként, a várakozó felek költségeinek kimélése végett, kiosztották a távolmaradást tanúsító birságleveleket /litterae iudiciales /» de ezekkel szemben a nyolcad lezárásáig még'igazolásnak volt-helye* A nemesi
